Gilgames-eposz
Már az egyik legrégebbről fennmaradt szépirodalmi és filozófiai mű, a Gilgames-eposz ékírásos agyagtáblái is tanúskodnak a halhatatlanság iránti vágyról. A valóságban időszámításunk előtt 2500 körül, Uruk városában uralkodott sumér Gilgames az eposz néhány énekében az élet értelmét és a halhatatlanságot keresi. A történet szerint ezért vándorútra indul, hogy felkeresse Úm-napistit, aki örök életet kapott ajándékba az istenektől. Hogy ő is ebben részesüljön, Gilgames hat napon és hét éjszakán keresztül nem alhat el, de az utazásban megfáradt uralkodó ezt nem tudja megcsinálni. A másik esély egy, a tenger mélyén növő, örök fiatalságot adó fű, melyet Gilgamesnek fel kell hoznia a felszínre. A szárazföldön azonban egy kígyó ellopja és megeszi a füvet, ezért így sem sikerül halhatatlanságot nyernie. A búskomor uralkodó visszatér a földjére, életét céltalannak érzi, és megérti, hogy a halál ellen nem lehet tenni.
