Saját elnökválasztási manipulációiba bukott bele az olasz jobboldal

Győztes csapaton ne változtass – kommentálta egy sporthasonlattal több olasz politikus is a múlt heti államfőválasztás eredményét. Arról senki sem beszélt, hogy akkor miért kellett hat nap és nyolc szavazási forduló ahhoz, hogy újabb hét évre megválasszák köztársasági elnöknek a győztes csapat egyik tagját, Sergio Mattarellát.

Tudható volt, hogy ha a mandátuma februári lejártával nyolcvanévesen visszavonulni vágyó Mattarella mégis marad, akkor a csapat másik tagja, Mario Draghi kormányfő is megtartja a posztját, és Olaszország megőrizheti mostanában mutatott sikeres arcát. Végül ez történt, és a nyilatkozó pártvezérek mind a stabilitás megmentőjeként ünnepelték magukat, még azok is, akik nyilvánvalóan vesztettek.

Az olasz államfőt a parlament két házának tagjai, valamint a tartományok delegáltjai választják meg titkosan, a szavazócédulára mindenki maga írja fel, akit akar. A pártok persze meg szokták nevezni, kit vagy kiket támogatnak, és a végén valamelyik tömb embere fut be.