Schadl jött és megmutatta, milyen az, ha a “maffia” és a “politika” összefonódik
A magyar bűnözők évtizedeken át próbálkoztak azzal, hogy hidat építsenek az alvilág és a politika között, de próbálkozásaik kudarcba fulladtak – a legtöbb, amit elértek, az néhány közös kép fontos emberekkel. Aztán jött Schadl György, és a saját kis “végrehajtó maffiájával” megmutatta, hogy kell ezt csinálni. Ezzel mindenképpen történelmet írt.
Kiépült-e a híd a politika és az alvilág között? A kilencvenes években gyakran tették fel ezt a kérdést rendőrségi és politikai vezetőknek. A kérdésre nem volt egyértelműen elfogadott válasz.
Igaz, a kérdés sem volt teljesen világos, mert nem csak az “alvilág”, de a “politika” alatt sem feltétlenül ugyanazt értették az emberek.
"A beépülés a politikába "klasszikus" formában még valóban nem történt meg. A rendszerváltás utáni szavazásoknál legfeljebb bizonyos pártoknak bocsátottak a rendelkezésére ingyenhelyiségeket, de a politikusoknak fogalmuk sem lehetett arról, hogy az adományozó voltaképpen bűnöző volt. Mi többször megpróbáltuk figyelmeztetni a politikusokat a veszélyekre, de legtöbbször ingerült elutasítással találkoztunk" – ezt például a korszak legendás nyomozója, Tonhauser László mondta egy interjúban alig két évvel a rendszerváltás után.
Hat évvel később Boross Péter akkor már csak volt miniszterelnök és egykori belügyminiszter elismerte, hogy politikai vezetőként annak idején megtiltotta, hogy egy rendőrtiszt olyan nyilatkozatot tegyen, ami a politika és az alvilág összefonódására utal, ha nincs erre konkrét bizonyítéka.
De ha mégis ragaszkodik az állításához, akkor mondjon bizonyítható példát.
Pedig éppen Boross volt az, aki – immár ellenzékben – 1998 februárjában azt fejtegette a Magyar Nemzetnek, hogy “egyes súlyos törvényszegők meglepően jó kapcsolatban vannak több, megfelelő pártirányzathoz tartozó politikussal”.