Sorsdöntő elnökválasztásra készül Lengyelország

A 2023 őszéig kormányzó Jog és Igazságosság (PiS), Jaroslaw Kaczynski pártja a mostani kormány ellen dolgozó, de törvényesen el nem mozdítható tisztségviselőket hagyott maga után, illetve olyan jogi és intézményi helyzetet, amellyel utódait akarta ellehetetleníteni, és ezen csak új törvényekkel lehetne változtatni.

Lengyelország nem elnöki köztársaság, de az államfő vétóját csak minősített többséggel utasíthatná el a parlament, ami nincs meg a kormánynak. Így bár a 2015-ben megválasztott Andrzej Duda jelenlegi elnök, aki idén már nem indulhat újra, némi fölösleges időhúzás után 2023 végén kinevezte a kormányt, utána nyíltan szembefordult vele – sőt május elején a rá kötelező semlegességet sutba dobva az ellenzéki elnökjelölt mellett agitált –, és vétóival vagy azok beígérésével akadályozza, hogy a parlamenti többség például az Alkotmánybíróságot, az Országos Bírósági Tanácsot, vagy a bíróságokat és az ügyészséget programja szerint átalakítsa.

Nem írta alá a vállalkozók egészségbiztosítási járulékának csökkentését sem, mert hiányolta a konzultációt a szakszervezetekkel. Emellett jogkörét időnként önkényesen kibővíti, például a közelmúltig nem volt hajlandó kinevezni a kormány bizalmát élvező nagyköveteket.

Ebben a helyzetben a miniszterelnök vezette Polgári Koalíció (KO) az 53 éves Rafal Trzaskowski varsói főpolgármestert indította köztársasági elnökjelöltként. Biztosan ő lesz a második forduló egyik részvevője, valószínűleg első helyezettként. Ő a választást eldöntő kisvárosi és falusi tömegeknek túl liberális, túl fővárosi, túlzottan „úrifiú”, ezért igyekezett gesztusokat tenni a tőle jobbra álló szavazóknak.