Tóta W.: Az utolsó ünnepély

Tisztelt hölgyeim és uraim!

Miért gyűltünk ma össze itt, miért vonulunk át Petőfi Sándor szobrához, és miért van nálunk drótkötél meg feszítővas?

Azért, mert mindeddig rosszul tudtuk, kik vagyunk. Évszázados agymosással kell leszámolnunk ma.

Százhetvennégy éve Budán csend honolt, fegyelem és normalitás. Magyarország tudomásul vette helyét a Habsburg Birodalom érdekszférájában. Nem lázadozott, nem önállóskodott; tisztelte a fennálló rendet és a tekintélyt. Egészen addig, amíg a felforgatók ki nem robbantották a háborút.

Ez a Nyugat-majmolás eredménye. A békét új versek, kihívó öltözködés, zenebona és dohányzó nők botrányai verték fel. A gyökértelen, nagyvárosi panelprolik és az éretlen, félrenevelt fiatalok felrúgták az isteni rendet. Sértegették a Szent Szövetséget, arról beszéltek, hogy más utat szánnak a magyaroknak, és nem akarnak többé begyepesedett, kretén uralkodók kénye-kedve szerint élni. Köztársaság, vasút meg betűk, ilyenekről nyökögtek egymásnak a romkocsmákban. Aztán puccsal magukhoz ragadták a hatalmat, és bejelentették, hogy ők többé nem császári alattvalók, hanem állampolgárok.

Révész Sándor: Önérzetes Magyarország - szolgalelkű Magyarország

Az ellenzéknek a polgárok önérzetére kellene hatnia. Megnyitni az önérzetes, a megalázkodás kényszerétől mentes polgári lét távlatát azok előtt, akiknél a szolgalelkűség nem belső hajlam, hanem külső kényszer. Vélemény.