Másfél évtizede nem volt ilyen pocsék világbajnokságuk a magyar úszóknak. A nyílt vízen lesz, ami lesz, a medencében a magyar úszósport csődöt mondott. A köztelevízió viszont azok kezében van, akiknek az öndicséret fontos, a teljesítmény érdektelen.
Összesen két érmet szereztek egy itthoni világbajnokságon, lelkes hazai közönség előtt, foghíjas mezőnyben, amelyből hiányoztak az oroszok, alig voltak jelen a németek, távol maradtak sokan, köztük Milák Kristóf egyetlen komoly vetélytársa, és még a kínaiak, a japánok is messze voltak legjobb formájuktól.
A legutóbbi vb-n, a világ túlsó felén a medencében négy arany jutott Magyarországnak (az ötödiket, a nyílt vízeset nem számítom, mert a nyílt vízi versenyek most még előttünk vannak). 2017, Budapest: 2 arany, 4 ezüst, 2 bronz; 2015: 3 arany, 2 ezüst, 4 bronz, 2013: 3 arany, 1 ezüst, 1 bronz, 2011: 1 arany, 3 bronz, 2009: 2 arany, 1 ezüst, 3 bronz.
A legutóbbi öt idegenben rendezett vb-n átlagosan 5,6 érmet szereztünk, abból 2,6 aranyat. Ennyit a televíziós közvetítések főszólamáról, a hazai medence és a hazai közönség mágikus hatásáról, a tetemes kiadások megtérüléséről eredményekben és „nemzeti büszkeségben”.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
