Hogyan fonódott össze a német nagyipar és a hatalom felé igyekvő, majd a hatalmat birtokló német nemzetiszocialista párt? Hogyan talált egymásra a náci vezérkar és a nagytőke? Miként segítette az üzleti elit kényszerből vagy meggyőződésből Hitler terjeszkedését és hatalmi politikáját? És mi történt a második világháború után a kollaboráns gazdasági szereplőkkel? Erről szól a HVG Könyvek Kiadónál megjelent Náci milliárdosok című kötet (szerzője David De Jong holland történész, oknyomozó újságíró), melynek több részletét is bemutatjuk az elkövetkező hetekben.
"És ott álltak, szenvtelenül, mint huszonnégy számológép, a Pokol kapujában."
Éric Vuillard: The Order of the Day
A meghívás négy napja érkezett távirat formájában, és nem hagyott kétségeket. A főváros küldte. 1933. február 20-án, hétfő délután 6-kor a náci Németország nagyjából két tucat leggazdagabb és legnagyobb befolyással bíró üzletembere megérkezett – gyalog vagy sofőr vezette autón – egy találkozóra Berlin kormányzati és üzleti negyedének központjába, a Reichstag elnökének, Hermann Göringnek a hivatali rezidenciájára.
A résztvevők közt volt Günther Quandt textilgyárosból lett fegyver- és akkumulátor-iparmágnás; Friedrich Flick acélmágnás; báró August von Finck bajor pénzügyi mogul; Kurt Schmitt, az Allianz biztosítási óriáscég vezérigazgatója; az IG Farben és a Wintershall kálium-karbonát-ipari óriáscég vezetői; és Gustav Krupp von Bohlen und Halbach, aki házasság révén lett a Krupp acélbirodalom elnöke.
Három hónappal e találkozó előtt ragadta magához a hatalmat Adolf Hitler Németországban, amikor is egy háttéralkut követően Paul von Hindenburg kinevezte kancellárnak. És most a náci párt vezetője feltehetően „el akarta magyarázni politikáját” az iparmágnások, bankárok, vezetők és örököseik csoportjának. Az üzletemberek abban reménykedtek, hogy megnyugtatják őket az új német kormány várható gazdasági irányvonalával kapcsolatban. Nem így lett. Hitlernek megvoltak a tervei a találkozót – és az országot illetően is.
Az üzletemberek pontosan érkeztek Göring fejedelmi, homokvörös rezidenciájára a berlini Spree déli partjára, a Reichstag szomszédságába. De megváratták őket – amihez a türelmetlen mogulok nem voltak hozzászokva, és nem is tetszett nekik. Göring, a házigazda késett, és csak a tervezett kezdés után 15 perccel köszöntötte őket. Mögötte Walther Funk jött, Hitler kormányának köpcös, kopaszodó sajtófőnöke. Az új kancellár még később érkezett.
A 30 százalékos vámfenyegetés megfelezéséért cserébe az unió vállalta, hogy 750 milliárd dollárért vesz energiát az USA-tól, és 600 milliárd dollárnyi új befektetést hajt végre az Egyesült Államokban.
A könnyűzene mindig is elitellenes volt – véli a szociológus-médiakutató és egyben punkzenész.
