Nem a büszkeségről, hanem a túlélésről szól az idei Pride az ukrán LMBT+ menekültek számára

Mit jelent számodra a béke? – teszi fel a kérdést a Berlinben élő ukrán LMBT+ menekülteknek Natalia Nesta és Tetiana Horoszun a róluk szóló War, Tears and Love című dokumentumfilmben. Kiderül, hogy nem is olyan könnyű erre felelni. „Tisztesség, a szeretteid biztonsága, szólásszabadság, a cselekvés szabadsága, mikor nem kell félned a tetteid miatt és amiatt, ahogyan az életedet éled. Ez a munkára és a kapcsolatokra is vonatkozik” – kezdi el sorolni a film egyik szereplője, de a párja rögtön kijavítja: „Ez az élet”. Egy olyan országban, ahol békeidőben sem érezhetik magukat teljes biztonságban, az élet jelenti a békét.

Melegnek lenni Ukrajnában

Natalia Nesta például „nem kockáztatná meg”, hogy nyilvánosan csókolózzon vagy megfogja a szerelme kezét. A Kijev külvárosában élő rendező családja és barátai tudnak arról, hogy leszbikus, a szomszédai előtt azonban már nem vállalná fel nyíltan, hogy a barátnőjével egy párt alkotnak. A KyivPride munkatársa, Edward Reese viszont alapvetően elfogadónak látja az ukrán társadalmat. Szerinte a problémát nem az átlagemberek jelentik, hanem bizonyos szélsőséges LMBT+ ellenes csoportok, amelyek néha úgynevezett „szafarikat” rendeznek a városokban, hogy szándékosan belekössenek, akár erőszakos módon is, a melegekbe. Ráadásul gyakran megesik, hogy a tagjaik a rendőrökkel is jóban vannak, ami miatt nehéz elérni, hogy fellépjenek ellenük. Az ilyen szervezetek sok esetben orosz mintákat követnek, de az is előfordul, hogy részben vagy egészében Oroszország finanszírozza a működésüket.

Egyre erősebben jelen vannak azonban Ukrajnában az LMBT+ szervezetek is. Az utóbbi időben a társadalom számára is egyre láthatóbbá vált a queer közösség, tavaly szeptemberben már hétezren vonultak fel a kijevi Pride-on. De nem csak Kijevben, hanem Odesszában, Herszonban, Harkivban és Zaporizzsjában is tartottak Pride felvonulást, emellett több szervezet is dolgozik a közösség jogaiért. A hatalomban lévők azonban ennek ellenére sem hajlandók beszélni az LMBT+ ügyekről. Vannak ugyan kisebb pártok, amelyek támogatóak, ugyanakkor akadnak – még az elnök pártjában is – nyíltan homofób politikusok. Ami pedig magát Volodimir Zelenszkijt illeti, a KyivPride szóvivője szerint az elnök mindössze egyszer tett említést a melegekről egy sajtótájékoztatón, miután egy homofób férfi bekiabált neki a tömegből. „Hagyja békén azokat az embereket, az Isten szerelmére!” – fakadt ki akkor az ukrán elnök. A háború azonban mindent megváltoztatott.

Egy aktivista szivárványszínű zászlót lenget, miközben rendőrök mennek el mellette az LMBTQ-jogokért szervezett "Rave Pride" tüntetésen az ukrán elnöki hivatal előtt Kijevben 2021. július 30-án

AFP / SERGEI SUPINSKY

„Mikor a megszállás elkezdődött februárban, egy másik embert láttunk – emlékszik vissza Edward Reese, aki szerint sokakat megdöbbentett az elnökükben végbement változás. – Nem gondoltuk, hogy Zelenszkijből ilyen jó vezető, ilyen jó szónok válik, hogy egy csapásra megtanul ukránul, mert előtte nem nagyon beszélt ukránul. Nem gondoltuk, hogy ennyire oroszellenes lesz, mert az elnöksége előtt egy olyan filmstúdió producere volt, amely orosz kapcsolatokkal rendelkezett, orosz filmeket csinált. A megszállás kezdetekor mind azt kérdeztük: ki ez az ember?”

Az ukrán LMBT+ szervezetek évek óta sikertelenül próbálják rábírni a politikusokat, hogy foglalkozzanak a melegjogokkal, ebben paradox módon a háború hozhat pozitív változást. A KyivPride szóvivője szerint ugyanis most, hogy Ukrajna megkapta az európai uniós tagjelölti státuszt, „muszáj lesz erről beszélniük.” Bakonyi Anikó, a Helsinki Bizottság munkatársa azonban kérdésünkre arra hívta fel a figyelmet, hogy Ukrajna meghívása elsősorban fontos politikai gesztus volt Európa részéről. A csatlakozási folyamat viszont hosszadalmas lehet, és nem biztos, hogy valódi tagsághoz vezet. „Jelen pillanatban először is az élethez való jogot kell visszaállítani. Emberek halnak meg minden egyes nap, békére van szükség a szó elsődleges értelmében. A csatlakozás alatt lesznek elvárások Ukrajna felé, amelyek közt az LMBT+ jogok kiterjesztése is biztosan szerepel majd, de egy ország vissza is vonhatja ezeket, mint ahogy nálunk is történt” – teszi még hozzá. A filmrendező Natalia Nesta ugyanakkor reméli, hogy „a háború nem csak tragédiát, hanem egységet is hoz majd”, és Ukrajna demokratikusabb országgá válik, amely egy jobb és boldogabb társadalom építését tűzi ki célul. „Nem tudjuk, mi fog történni, de ezek a reményeink és az álmaink.”

Az LMBT+ emberek elfogadottságát a társadalomban erősítheti a háborús szerepvállalásuk is, sokan harcolnak ugyanis közülük a hadseregben olyanok, akik nyíltan felvállalják önmagukat. Edward Reese egyik nem bináris barátja például együtt szolgál a partnerével, és bár a katonatársaik kezdetben furcsán néztek a meleg párra, mostanra már támogatóan viszonyulnak hozzájuk, sőt néhányan azt is megtanulták, hogy az általuk használt névmásokkal utaljanak rájuk. 

Az LMBT+ emberekre fokozott kockázatot jelent az orosz invázió. A nyolc éve megszállt Donyeck és Luhanszk területéről elmenekült queer emberek beszámolói szerint az oroszoknak listájuk volt az ismert LMBT+ aktivistákról, akiket az adott városba érkezve azonnal foglyul ejtettek. A megszállt területeken élő queerekre a legrosszabb sors várhat, akár meg is ölhetik őket, és ez nem csak az aktivistákra igaz, hanem mindenkire, aki az átlagtól eltérően néz ki vagy éppenséggel egy homofób szomszédja felhívja rá az orosz katonák figyelmét. Olyan esetekről is tudni lehet, hogy az újonnan megszállt területeken megverték és megkínozták azokat, akikről kiderült, hogy korábban kapcsolatban álltak LMBT+ szervezetekkel vagy részt vettek a mozgalomban. Emiatt a legtöbben inkább törlik az online fiókjaikat és minden olyan információt a telefonjukról, amellyel magukra vonnák a megszállók figyelmét.

MTI / AP / Efrem Lukackij

Az LMBT+ menekülteknek azonban nem csak a megszállóktól kell tartaniuk. Edward Reese szerint az egyik legnagyobb problémát azok a fiatalok, sokszor kiskorúak jelentik, akik a homofób családjuk miatt másik városba költöztek tanulni vagy dolgozni, a háború miatt azonban visszakényszerültek hozzájuk és most kénytelenek együtt menekülni velük, ami verbális vagy fizikai bántalmazáshoz is vezethet. Natalia Nesta hallott is olyan példát, amikor Németországban emiatt elvettek egy gyereket a szüleitől. Magyarországon azonban az úgynevezett kiemelés a családból hosszabb folyamat – fűzi hozzá Bakonyi Anikó –, ráadásul a nyelvi akadályok tovább nehezíthetik a gyermekvédelmi szervek számára, hogy észrevegyék, ha gond van egy gyerekkel.

A rakéta nem válogat, de nem minden menekülő van egyforma veszélynek kitéve

A queer menekültek még több problémával szembesülhetnek, ha Magyarország vagy Lengyelország területére érkeznek, miután mindkét ország kormánya élen jár a homofób intézkedésekben. Az ukrán melegjogi szervezetek számára például megdöbbentő volt, hogy Magyarországon, egy EU-tagállamban a transznemű állampolgárokat kevesebb jog illeti meg, mint náluk – fejtette ki Radványi Viktória, a Budapest Pride elnöke egy panelbeszélgetésen. Ukrajnában ugyanis még most, a háború alatt is lehetőség van két hét alatt törvényesen nemet változtatni. (Ezzel szemben Magyarországon 2020-ban betiltották, hogy a transznemű emberek megváltoztathassák az irataikban bejegyzett nevet és nemet.) Ukrán interjúalanyaink azonban mindketten pozitív tapasztalatokról számoltak be az útjukat illetően, amiben nagy szerepet játszik, hogy mind az ukrán, mind a külföldi queer szervezetek azonnal léptek a háború kitörése után, hogy minél szervezettebbé és biztonságosabbá tegyék a közösség tagjainak az eljutást a hazájukból a választott országba. A Magyarországon is átutazó Natalia például úgy fogalmazott, hogy „kézről kézre” adták őket és valóságos őrangyaloknak nevezte a Budapest Pride segítőit.

Pedig Radványi Viktória bevallása szerint kezdetben fogalmuk sem volt arról, mit kellene csinálniuk, a többi civil szervezettel ellentétben ők ugyanis korábban nem foglalkoztak humanitárius segítségnyújtással. Mivel magyarul kevés elérhető információ van arra vonatkozólag, hogyan hat a háború a különféle kisebbségekre, ezért külföldi kutatásokat vettek alapul, amelyek kimutatták, hogy a sérülékenyebb csoportok esetében megnő az őket érő erőszak veszélye, számukra tehát nem csak a háború, hanem a menekülés is komoly kockázattal járhat. Natalia Nesta is úgy véli, hogy a queerek fenyegetve érezhetik magukat a nagyobb menekültközpontokban, főleg, ha nem úgy néznek ki, mint egy átlagember, nem a „nemükhöz illő” a külsejük, színesbőrűek vagy melegek, mivel stresszhelyzetben az emberek agresszívabbak lehetnek, mint normális esetben, ami incidensekhez vezethet. „Ezért fontos, hogy legyen valaki, aki megérti őket, aki azt mondja, hogy itt vagyok veled és biztonságban vagy.”

AFP / ENYA SAVILOV

A Budapest Pride ezért első körben egy olyan biztonságos szállásadói hálózatot hozott létre, amelyben csak olyan fogadhatott menekültet, akit legalább az egyik tagjuk ismert. Így tudták garantálni, hogy a tőlük segítséget kérő menekülteknek ne essen bántódása, ugyanis ilyenkor „a biztonságod, az életed is múlhat azon, hogy ki gondoskodik rólad” – mondja Radványi Viktória.

Idén júniusban a háború miatt a Kelet-Európa legnagyobb Pride-felvonulásának számító varsói büszkeségmeneten vonultak fel az ukránok, a rendezvény megszervezésében a KyivPride is részt vett. Az idegen környezet egyfelől megnehezítette a dolgukat, ugyanakkor érdekes tapasztalat volt számukra, hogy a kijevi felvonuláshoz képest, ahol rendszerint rendőrgyűrűben vonulnak, a lengyel fővárosban alig volt rendőri biztosítás. Ennek ellenére (az ismert okoknál fogva) mégsem tudtak tiszta szívből ünnepelni. „Nagyszerű volt mindegyikőjüket látni, de szomorú is, mert körülöttünk mindenki ünnepelt, mi viszont nem. Hiába lengettük a szivárványos zászlókat és hiába állt ott a gyönyörű drag dívánk a kocsinkon, mindeközben ukrán háborús dalokat énekeltünk, minden poszterünk és minden gondolatunk a háborúról szólt – meséli Edward Reese, aki a varsói mellett több más európai Pride-on is részt vett. – Egyáltalán nem vagyok ünnepi hangulatban, mert a hazámat éppen elpusztítják.”

Az ukrán LMBT+ menekültek a július 23-ai Budapest Pride Felvonuláson is részt vesznek, a KyivPride képviseletében pedig Edward Reese is felszólal majd.

Borítóképen: LMBTQ+ aktivisták vonulnak az ukrán főváros, Kijev központjában a KyivPride-2021 rendezvényen 2021. szeptember 19-én. Fotó: AFP / SERGEI SUPINSKY