Az Orbán-kormány éppen annyit hajlandó foglalkozni a bántalmazott nőkkel, amennyiből kommunikációs előnye származik
Hosszú évek, nagy nyilvánosság és politikai kockázatot rejtő közfelháborodás – az utóbbi évek tapasztalatai alapján ezekre van szükség ahhoz, hogy a kormány legalább egy-egy eset nyomán valódi lépéseket tegyen az áldozatvédelemben. Ennél azonban jóval több kéne.
„Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak.” 2012 őszén Varga István fideszes képviselő beszélt így a Parlamentben. De legendás alakítás volt az is, amikor képviselőtársa, Balogh József – az érintett nyilatkozatait cáfolva – azzal magyarázta élettársa sérüléseit, hogy a nő átesett a család vak komondorán. Ilyen mélypontról indult, és majd másfél évtized alatt máig sem sikerült jelentősen javítania az áldozatvédelem helyzetén a kormányzatnak.
A nagy nyilvánosságot kapott, közfelháborodást okozó – azaz a Fidesz számára politikai kockázatokat rejtő – ügyek nyomán lépett ugyan a kabinet, ám a kutatások is jelzik, hogy távolról sem eleget. Az Európai Alapjogi Ügynökség 2024-es felmérése szerint Magyarországon a megkérdezett nők 49 százaléka tapasztalt már fizikai vagy szexuális erőszakot, és 200 ezren élnek bántalmazó párkapcsolatban. Mindezt tetézi, hogy átlagosan minden héten meghal egy nő kapcsolati erőszak miatt. Magyarországon az is jellemző, hogy ezeknek az eseteknek csupán az elenyésző része kap nagy nyilvánosságot, és sokszor maguk az áldozatok sem mernek segítséget kérni.
Gyakorlatilag csak a különösen felkavaró esetek jelentettek kivételt, és gyakran ehhez is az áldozat bátorsága vagy barátainak a kitartása kellett. Az utóbbi évtizedek egyik legsúlyosabb ilyen ügye Renner Erikáé, akit 2013-ban, otthonában támadott meg egykori párja, a budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatója. Bene Krisztián elkábította, megkötözte áldozatát, majd lúgot fecskendezett a nemi szervébe. A férfit hosszú eljárás után öt évvel később 11 évi szabadságvesztésre ítélte a Kúria, de a megrázó ügy itt még nem ért véget. Idén februárban az elsőfokú bíróság feltételes szabadságra bocsátotta volna az egykori kórházigazgatót, amit végül a másodfok elutasított, így Bene továbbra is börtönben maradt.