PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
Történelmi győzelmet ért el George Simion, a szélsőjobboldali AUR elnökjelöltje: annyi szavazatot kapott a május 4-i román elnökválasztáson, mint a tavaly novemberi választáson Calin Georgescu és ő összesen. Nem az a furcsa, hogy most nyerésben van, hanem az, hogy eddig parkoltatták.
Aranyeső hullott rája, de szó szerint: 2024-ben az elnök választási kampányát elképesztő show-val indította George Simion, akkor, amikor még senki sem sejtette, hogy a romániai voksolás nemcsak az ország, de globális szempontból is korszakhatár lesz. Hogy ez lesz az a választás, amelyben a közösségi média szerepe átértékelődik, a nemzetközi befolyásolás új értelmet nyer, a demokrácia- és alkotmányvédelem pedig új, egyre reménytelenebb fejezethez ér.
Tavaly nyáron George Simion még csak egy balkáni ország feltörekvő politikusa volt, akinek megérte sportcsarnokot bérelni, drága díszletet felállíttatni, népszerű fellépők magas gázsiját kifizetni azért, hogy jelezze: nem túl esélyes, de ambiciózus elnökjelölt. Olyan, akinek még nincsenek reális esélyei, de az idő neki dolgozik. Szűk egy év alatt felfutott, majd a tavalyi elnökválasztáson háttérbe szorult, most pedig teljes fegyverzetben megint előlépett, és minden esélye megvan arra, hogy Románia következő elnöke legyen.
Tavaly úgy szállt ringbe, hogy a pártja mögött egy sikeres EP-választás volt. A második legerősebb pártként végzett az AUR a szociáldemokrata-liberális közös lista mögött, hat mandátumot szereztek meg. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök már az EP-választások előtt keblére ölelte Simiont, a választások után pláne jelentős segítséget ígért és adott is. Nemcsak az olaszországi diaszpórához hozta ez közel, hanem az amerikai kapcsolatainak is jót tett. Tavaly még nem lehetett sejteni, de ma már tudjuk, az új Trump-adminisztrációnak kiemelten fontos egy EU-ellenes új román politikai erőtér. Calin Georgescuban és George Simionban is meglátták az erre megfelelő embert.
A szélsőjobb általános európai előretörésével együtt az AUR bekerült az európai mainstreambe, és tavaly júniusban már csak az volt a kérdés, a román belpolitikában is sikerül-e előretörni. A nyári lendület optimizmusra adott okot. Simion az európai harmincas, új politikusgeneráció tagjaként lépett fel. Miközben ő a kampánynyitóját szervezte Bukarestben fehér ingben, lendülettel, aközben Magyar Péter a Hősök terén lelkesítette a közönségét. Új idők reménysége – ilyen volt a légkör Simion körül.
Hosszú út vezetett el ide, amolyan minden hájjal megkent focihuligánként kezdődött a karrierje. Ő volt az Úz-völgyi magyar katonatemető körüli botrányok kirobbantója, ő vitte a román fociultrákat Bukarestből a kovásznai sírkertbe randalírozni. A magyarok között évekig nagyon rossz volt a megítélése. 2019-ben a semmiből országos ismertséget ért el a pártja. Az első parlamenti választáson, amelyen megmérettette magát, 2020-ban, tíz százalékot ért el.
Senki sem hitte, hogy ez a román mélylélekből előtörő népakarat sikere. Egymás után keltek lábra a híresztelések, hogy George Simion szoros kapcsolatot ápolt az orosz titkosszolgálattal (meg is jelent egy tényfeltáró anyag arról, hogyan találkozott az FSZB embereivel 2013-ban Csernovicben). Akik az orosz szálat nem hitték, azok azon spekuláltak: az egymással kényszerkoalícióban lévő szocdemek vagy nemzeti liberálisok bábáskodtak az AUR és személyesen George Simion sikerénél, hogy zsarolni tudják a politikai koalíciós társukat. Simion múltját folyamatos gyanú lengte be.
Nem segítette az előrehaladását az AUR működése sem. Kezdetben a párt tényleg a román politikai élet marginális és balhés figuráinak gyűjtőhelye volt, épp ezért folyamatosak is voltak a belső viták, a nagy leszámolások, pártelhagyások. A leglátványosabb a román politikai bulvár koronázatlan királynőjével, az EP-ben szájkosaras performance-szal fellépő Diana Sosoacával való szakítás volt 2021-ben, de tulajdonképpen az AUR teljes története a kizárásokról, helyezkedésekről szól. George Simion ezeknek a párton belüli és kívüli meccseknek a túlélője. Igazi túlélőművész. Mindig tudja, hogy egy konfliktusba meddig kell beleállni, és hogy kell úgy győzni, hogy az engedménynek, kompromisszumkészségnek tűnjön. A román belpolitika lényegét ismeri: az alázatos (ortodox) felülemelkedés, a jótékonyságnak és irgalmasságnak álcázott erő trükkjeit.
Az, hogy végül ő lett a párt első embere, majd elnökjelöltje, és hogy megkapta a román szélsőjobb új generációjának és a régi, klasszikus vasgárdistáknak (például Vadim Tudor lányának) az áldását is ehhez, a szervező- és meggyőzőkészségével magyarázható. Ő volt az, aki az AUR nyugat-európai hálózatát megszervezte. Nemcsak Giorgia Meloni jóindulatát tudja maga mögött, de tulajdonképpen a Nyugaton élő románok általános támogatását is. Nem feltétlenül politikai alapon. Az AUR az utóbbi években civil szervezetként működött: hátrányos helyzetű gyerekeknek iskolai felszerelést, rászorulóknak orvosi ellátást, betegszállítást biztosítottak. Elvégezzük azt a feladatot, amit az állam elmulasztott – ez volt a szlogen, amely sokakat meggyőzött.
Simion és a pártja a köldökzsinór szerepét töltötte be a Nyugatra kényszerültek és a hátrahagyott haza között. Olyan támogatói rendszert, tagsági struktúrát is kidolgoztak, amerikai mintára, amellyel a Tisza is próbálkozik. Amennyit nyert ezen Simion, annyit veszített is. Az EP-választások előtti hónapokban kezdett el terjedni a híresztelés, hogy a támogatói pénzekkel nem tud elszámolni, hogy az AUR kasszája Simion magánkasszájává vált. Hogy a szélsőjobboldali szervezet „pénzelnyelő automataként” működik, amely megfelelő befizetés és „védelmi” pénz ellenében önkormányzati és parlamenti mandátumokat árul.
A kampánynyitó után – amikor már a szociáldemokraták, liberálisok és az RMDSZ is érzékelte, hogy a protestszavazók aránya ugrásszerűen nő – intenzív verseny indult meg. Romániát a nemzeti liberális elnökjelölt, volt miniszterelnök, Nicolae Ciuca plakátjaival szórták megdöbbentően sűrűn tele. Eurómilliókat költöttek a plakátkampányra. De minden Ciuca-portré mellett megjelent egy George Simion-portré is. Tavaly augusztusban látszott: az AUR komolyan gondolja az elnökválasztási versenyt, és van a kampányra pénze is.
A lendülethez, a ráfordított anyagiakhoz képest is megdöbbentő volt a novemberi eredmény. Simion elől egy még szélsőségesebb jelölt, Calin Georgescu vitte el akkor a show-t. Tulajdonképpen ez volt a romániai elnökválasztás legnagyobb talánya. Hogy lehet az, hogy a Meloni által is támogatott, évek óta építkező, a diaszpórába, a román vidék szavazókörzeteibe is beépült embert így sikerült hátra szorítania valaki miatt, aki korábban láthatatlan volt? És kinek volt érdeke az ígéretes új fiút parkolópályára állítani?
Fél évvel ezelőtt Simion még túlságosan zsarolható jelöltnek bizonyult, legjobb esetben is csak 15-20 százalékos támogatottsággal. Ellentétben Calin Georgescuval, akinek nem volt látványos politikai karrierje, tehát nem is volt zsarolható. A párton belüli pénzügyek, a fociultra múlt, az orosz árnyék – nem neki dolgozott.
Georgescu győzelmén Simion is megdöbbent, első nyilatkozatai zavarodottak és enyhén ellenségesek voltak. Aztán, jó túlélőként, nagyon hamar kapcsolt, és teljes mellszélességgel beállt a román alkotmánybíróság által elkaszált jelölt mögé. Részt vett az év eleji tiltakozásokon, ügyes ütem- és taktikai érzékkel meglovagolta a rendszerellenes érzelmeket. Ki is bújt a vasgárdista szög a zsákból: ő volt az, aki a Központi Választási Iroda munkatársainak megnyúzására szólított fel. Úgy tűnt, ő Calin Georgescu abszolút lojális másodhegedűse, fegyverhordozója. És amikor Georgescu indulását megint elkaszálta az alkotmánybíróság, akkor Simion mérhetetlen szomorúsággal és nem szűnő alázatossággal elvállalta a rá háruló nehéz feladatot: ringbe szállt Georgescu helyett az elnökségért.
Idén márciusban már Georgescu legelszántabb szavazói, az AUR Simionnal szemben visszafogottan lelkesedő tagjai, a pártonkívüliek egyaránt látták – nincs más esély, mint besorolni a nagy túlélő mögé. Megint és sokadszorra bebizonyosodott, ő az az ember, aki mindig a jó helyen van, mindig a legjobb időben. 2019-ben a semmiből így ért el tízszázalékos támogatottságot, 2024-ben 18 százalékosat, és 2025-ben ezért ugorhatott 41 százalékra.
A legnagyobb bravúr azonban, amit végrehajtott Simion, nem az, hogy maga mögé állította Georgescu híveit, hogy neki kampányol a Trump-érdekkör. Hanem az, hogy a másodszorra megrendezett elnökválasztáson alacsony létszámban részt vevő magyarok között is vannak szavazói. 5-10 százalék több, magyarok lakta településen, de nem egy olyan példa van, ahol ez az arány felugrik akár 20-30 százalékra is.
Hogy lehet az, hogy a magyarellenességből országos politikai karriert kovácsoló provokatőrt most a magyarok támogatják? Hát úgy, hogy ma Simion a magyar kormányzati propaganda legfontosabb témáinak képviselője. Amikor néhány éve még úgy mutatkozott be, hogy ő a román Orbán Viktor, kevesen hittek neki. Időközben ő lett a romániai Ukrajna-ellenes politika vezéralakja, és ezt megerősítette a tény, hogy az ukrán hatóságok kitiltották a szomszédos államból. Ő a román ortodox egyház nacionalista szárnyának egyik legnagyobb támogatottja, nem mellesleg a „genderellenes” ideológia romániai felkent szószólója.
Ez a két téma pedig – az Ukrajna- és genderellenesség – ma mindent visz az erdélyi magyarok között. Még az Úz-völgyi katonatemető elleni támadás és a magyarellenes szlogenek emlékét is vastagon elfedi.
Így jutunk oda, hogy a szász és liberális, EU-párti elnök, Klaus Iohannis utódja Bukarestben jó eséllyel egy román nacionalista, szélsőjobboldali, Unió-ellenes politikus lesz, aki a román szuverenitás védelme címén fenntartások nélkül képviseli az ukrajnai befektetésekre készülő Trump-család érdekeit.
Ez a cikk a Pulse európai sajtós együttműködés keretén belül született, létrejöttéhez segítséget nyújtott Sebastian Pricop (Hotnews / Románia)
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
