Alfons Mais úgy véli, ismét növekszik a fenyegetés Moszkva részéről, módszeresen zajlanak az előkészületek a hosszan tartó viszályra a Nyugattal és évszámot is mondott, hogy szerinte mikor lehet számítani a támadásra. Témák és vélemények a világsajtóból.
A svéd EU-biztos arra szólított fel, hogy akik ki akarják fejezni szolidaritásukat a magyar LMBT-közösséggel, azok legyenek ott a jövő hónap végén a budapesti Pride-on. Jessika Roswall hangsúlyozta, hogy az Unió értékekre épül, ideértve, hogy bárki azt szeresse, aki akar.
Közben egy brüsszeli forrás azt közölte, hogy a Bizottság tagjai aligha vesznek részt a Büszkeség menetében, mert nem szeretnék provokálni Orbánt, miután az azzal vádolhatná meg a szervezetet, hogy beleavatkozik a magyar ügyekbe.
Ugyanakkor szakértők, valamint tagállami kormányok azzal érvelnek, hogy az EU végrehajtó testületének meg kell védenie a polgárok jogait.
Az autokrata Orbán Viktort dicsőítette a német szélsőjobb vezére a CPAC budapesti fórumának zárónapján. Weidel áradozott a kormányfőről, mondván, hogy az színtiszta demokrata. Mondta ez olyasvalakiről, aki őskonzervatív és évek óta egyre inkább a maga képére formálja az államot. Továbbá elnyomó módszereket alkalmaz a bírálók és független civil szervezetek ellen. Legutóbb az LMBT-közösség elleni törvénnyel hívta fel magára a figyelmet.
Az AfD elnökét, aki leszbikus kapcsolatban él, a jelek szerint mindez nem zavarja. A szabadság jelzőfényeként méltatta miniszterelnököt. Úgy fogalmazott, hogy a változás erős szele fúj és Orbán annak a jövőnek az előfutára, ami a szabad és hazafias polgároké, illetve a szuverén nemzeteké.
A házigazda arra használja a rendezvényt, hogy erősítse a nemzetközi jobboldali populisták, illetve ultrajobbosok összefogását. Az a közös ebben az oldalban, hogy kapcsolatot tartanak Oroszországgal, csak az intenzitás tér el.
Az Alternatíva Németországért Strasbourgban nem a Fidesz-féle Patrióták frakciójához tartozik, Orbán mégis szoros szövetségesének tekinti Weideléket. Februárban, alig 10 nappal a német választás előtt állami vendégnek kijáró tiszteletadással fogadta Budapesten az elnök asszonyt.
A Bundeswehr főparancsnoka kijelentette, hogy az orosz haderők összecsapásra készülnek a NATO-val. Alfons Mais úgy értékeli, hogy ismét növekszik a fenyegetés Moszkva részéről, ráadásul az egységek fontos tapasztalatokat szereztek Ukrajnában, harcedzettek lettek. 2029-től bármikor számítani lehet a támadásra, miközben semmi nem utal arra, hogy a Kreml békét szeretne a háborúban.
Paradigmaváltást tapasztalni – tette hozzá az altábornagy: módszeresen zajlanak az előkészületek a hosszan tartó viszályra a Nyugattal. Ennek érdekében az orosz vezetés mozgósítja a társadalmat és az ipart. A fókusz mind inkább átterelődik Európára. Hírszerzési adatok azt támasztják alá, hogy az orosz hadvezetés számára immár másodlagosak az ukrán földön harcoló egységek.
Támaszpontok jönnek létre a finn határ mentén, ahová bombázókat és rengeteg katonát telepítenek. Hasznosítják a megszerzett harctéri tapasztalatokat. És az idő rettenetesen fogy – mutatott rá a tábornok.
A lap hozzáteszi, hogy a német katonai vezetés bármikor elképzelhetőnek tartja az orosz támadást valamelyik NATO-tagállam ellen, pl. a Keleti-tenger térségében. Szinte mindennaposak a hibrid műveletek, hacker akciók, gyújtogatások. Drónok rendszeresen repülnek át a német hadsereg objektumai fölött.
Tévedés azt hinni, hogy Putyint nem izgatja a NATO, mert nagyon is idegesíti, épp ezért keményen készül ellene. Ezt végre ideje volna tudomásul venni, mert igenis fennáll az orosz támadás veszélye. Ezt fejti ki a kommentátor, Marc Champion.
Az alkalmat az adta neki, hogy Londonban részt vett RUSI, a brit fegyveres erők kutató intézetének konferenciáján és más sem hallott a 20 országból érkezett tábornokoktól, mint hogy csak az a kérdés: hol, mikor és milyen erőkkel indulnak meg az oroszok. Meg hogy a legnagyobb gond az, már nincs elég idő felkészülni az offenzívára. Merthogy a Kreml 5 év múlva akár egy nagy fegyveres viszályt is kirobbanthat a földrészen.
A szakértők ugyanakkor elismeréssel adóztak annak, milyen gyorsan hasznosították az orosz haderők a háború tanulságait. A drónok és az elektronikai hadviselés tekintetében alighanem már a NATO előtt járnak. Sokat javult a rakétatechnológiájuk. Ugyanakkor aggasztó, hogy az orosz hadvezetés számára mennyire nem számítanak az emberáldozatok.
Mivel az elnök célja Oroszország nagyhatalmi státuszának helyreállítása, ezért változatlanul meg akarja hódítani a volt szovjet vazallusállamokat, illetve megtörné a NATO-t, amihez a legjobb módszer az, ha megingatja a bizalmat a kölcsönös segítségnyújtást előirányzó 5-ös paragrafus iránt. Ehhez elég, ha ráront, mondjuk, Észtországra. Meglátjuk, miként reagálnak a többiek.
Viszont erősödik az egyetértés a kontinensen, hogy az oroszokat Ukrajnában kell megállítani, bár pl. Orbán Viktor kivételt jelent.
Trump nagy károkat tud okozni az orosz hadigépezetnek, ha úgy akarja. Mindenesetre a nyári offenzíva kezdete arról tanúskodik, hogy Putyin folytatni kívánja a háborút. Ragaszkodik maximalista követeléseihez, rátenné a kezét egész Ukrajnára, illetve különleges befolyást szeretne mindenütt, ahol orosz anyanyelvű emberek vannak.
Erre figyelmeztet a lapnak adott interjúban James O’Brian, aki korábban Eurázsiáért volt felelős az amerikai külügyben. Nem látja ugyanakkor semmi jelét, hogy a Fehér Ház elismerné: semmire sem vezetett eddigi rendezési politikája. Pedig simán megtehetné, hogy változatlanul támogatja Kijevet, ugyanakkor megcsapolná az orosz olajbevételeket, mert Moszkva javarészt azokból finanszírozza a hadműveleteket.
Azon felül meg kell mondania a Kremlnek, hogy nem lehet a határokat ide-odatologatni, vagy biztonsági egyezményeket rákényszeríteni más államokra. Trump tényleg azon van, hogy ne legyen viszály a szuperhatalmak között, de ez nem megy úgy, hogy befolyási övezeteket jelölnek ki. Mert a közbeeső területek folyamatosan konfliktusok forrásai lehetnek.
Ám ha netán egyszer elhallgatnak a fegyverek, az európaiak akkor sem újíthatják fel az együttműködést Oroszországgal, különösen az energia területén nem. Egyébiránt azt látni, hogy korszakos változás megy végbe a katonai technológiában: a háborút digitálisan vívják, a mesterséges intelligencia segítségével. A kérdés az, hogy ebben a fejlesztésben ki játssza a főszerepet: a Nyugat vagy Kína? Erről kell beszélni, nem a vámokról.
A főszerkesztő a gyengeség jelének tartja, hogy Amerika ismét keresztes hadjáratot folytat. Eric Gujer azt mondja, hogy az USA-nak meg kell találnia helyét az új világrendben. Szerinte Trump arra kényszeríti Európát, hogy az igazodjon az új világrendhez, miután a földrész sokáig azt hitte: emberi jog a jólét szüntelen erősödése, illetve hogy van ingyen biztonság.
Csakhogy az Egyesült Államok lassan már 15 éve mondogatja, hogy ne nézzék fejőstehénnek. Ez idő alatt 50-ről 75%-ra nőtt részesedése a NATO katonai kiadásaiban. Azaz hogy most Washington minden eddiginél élesebben veti fel a kérdést, az csupán jelenség, de nem új.
Azon kívül az Egyesült Államok a globalizáció vesztesének tekinti magát, de tisztes pénzügyi politikára nem hajlandó, hogy mérséklődjön az államadósság. Sokkterápiát alkalmaz, ám pont azért, mert már nem eléggé erős. Elveszti a hegemóniáját, talál viszont egy bűnbakot: Kínát. Annak felemelkedése csak ráerősít a hanyatlás miatt érzett tengerentúli félelmekre.
Peking megfékezése jelenti a Fehér Ház stratégiáját. Mindent annak rendel alá. Az orosz imperializmus számára csupán másodlagos, és csak annyiban érdekes, hogy próbálja kiszakítani Moszkvát Kína vonzásköréből. Ukrajna pedig csupán gyalog a szemében a sakktáblán.
Európa ugyanakkor lassan felébred, ami jó. Vissza kell találnia az önállósághoz, elsősorban Kínával kapcsolatban. Ellenben nincs szüksége Trumpra ahhoz, hogy Ukrajnában megakadályozza Putyin győzelmét. Pláne hogy már nem lehet biztos az USA támogatásában. Ezért saját magának kell gondoskodnia a biztonságáról.
Lengyelországnak évszázadok óta nem ment ilyen jól a sora, mégis félő, hogy most az ország miatt veszélybe kerül Európa egysége. Erre hívja fel a figyelmet a holnapi elnökválasztás előtt Párizsból az újság fő európai elemzője. Lee Hockstader rámutat: a lengyel társadalom kettészakadt, egyik fele hisz a demokratikus ígéretekben, a másik fele viszont a tekintélyelvű politika bűvkörébe került.
Azaz hiába áll jól a gazdaság, emelkedik az életszínvonal és biztosak a határok, legalábbis egyelőre, sokan baljósnak látják a jövőt. Az ukrajnai vérontás az orosz veszélyre emlékezteti őket, mint ahogy Moszkva bábállama, Belarusz is. Azzal együtt, hogy a háború igen távolinak tűnik, még olyan városokban is, ahol rengeteg az ukrán menekült.
De a két nagy tábor halálos veszélynek tekinti a másikat, szerintük létkérdés a választás eredménye. A tét tényleg nagy – az egész kontinens számára és a fenyegetés nagyon is valós. Az dől el, hogy az ország marad-e vezető egyesítő erő Európában, vagy netán beszippantja a populizmus egyre erősebb forgószele.
Nawrocki győzelme fokozná a belpolitikai bénultságot. Piotr Buras, az Európai Külkapcsolati Tanács varsói irodavezetője úgy látja: a hatás igen negatív volna a demokrácia, a földrész számára. A közvetlen kérdés az, tudja-e tartani magát a politikai közép. A magyaroknál, olaszoknál, szlovákoknál és hollandoknál a szélsőséges, illetve populista erők gyakorolják a hatalmat.
Az esélyek rendkívül szorosak. Lengyelországban elválik, hogy megerősödik-e a populizmus a kontinensen, vagy pedig lökést kap a nehéz helyzetben lévő politikai közép.
Oroszország roppant mód zokon vette, hogy kiderült, különleges partnerség ide vagy oda, Szerbia harceszközöket szállított Ukrajnának. A külföldi orosz hírszerzés úgy tálalta, hogy Belgrád hátba támadja Moszkvát.
Vucic kötéltáncot ad elő az EU és a Kreml között, mert mindkét oldalról igyekszik bebiztosítani gazdasági, valamint stratégiai érdekeit. A Kreml viszont az új fejleményt árulásként fogja fel a szláv testvérnép részéről, miután az hírek szerint lőszert küldött az ukrán hadseregnek.
A kérdés, hogy befagynak-e a kétoldalú kapcsolatok a fejlemény nyomán. Több százezer rakétalövedékről, illetve egymillió kézifegyverbe való munícióról van szó. A szállítmányok állítólag cseh, lengyel, bolgár és afrikai kerülővel jutottak célba. A szerb elnök szerint mindig vannak, akik a zavarosban halásznak, bár megjegyezte, hogy az orosz értesülés pontatlan.
Ugyanakkor igen jó hangulatú volt a találkozója Putyinnal a Győzelem napján és ez nem arra utal, hogy küszöbön állna a szakítás. Inkább csak pillanatnyi zavar állt be a viszonyban. Moszkva semmiképpen sem szeretné elveszíteni egyik európai hídfőállását. Ugyanakkor Vucic nem fordíthat teljesen hátat az EU-nak, hiszen a hónapok óta tartó hazai tüntetések meggyengítették pozícióját.
Egy neves amerikai tudós szerint Trump saját maga áldozata lett, mert a vámháborúban nem gazdasági, hanem tisztán érzelmi szempontok vezérlik. Richard Baldwin, aki a világgazdaságtan professzora Lausanne-ban, az IMD Üzleti Főiskolán, hangsúlyozza, hogy a vámpolitikában kár bármiféle logikát keresni, az van mögötte, hogy az elnök úgy érzi: Amerika áldozat, mert barát és ellenség évtizedeken át kihasználta a nemzetközi kereskedelemben.
Ezért most bosszút akar állni, hiszen a szemében még a szövetségesek sem partnerek, hanem ingyenélők. Úgy gondolja: a kereskedelmi mérleg hiánya mutatja, a külföldiek milyen mértékben lopják meg az USA-t. A szabályok pedig csak béklyót jelentenek. Ettől persze a megközelítés nem lesz hatékony, óriási szakadék van aközött, hogy a Fehér Ház mit akar elérni a vámokkal, illetve hogy a végén mi lesz belőle. Semmiképpen sem tudja pl. visszacsábítani az ipart.
Nem képes továbbá ily módon segíteni a középrétegeken, mert annak 90%-a a szolgáltatások területén dolgozik, arra meg nem lehet vámot kivetni. De politikailag mégis hasznos a fegyver, mivel a középrétegek mély elégedetlensége a globalizálódás elutasításán alapul. A megoldást a megfelelő szociálpolitika adná, de az szóba sem jön, mivel magasabb adóval és nagyobb államapparátussal járna együtt.
Maradnak a vámok, mint placebo. A protekcionizmus lett az új norma. De nem kell számítani olyasfajta összeomlásra, mint amilyen hasonló helyzetben a 30-as években bekövetkezett. Egy sor ország ugyanis szabadkereskedelmi megállapodásokkal reagál az amerikai politikára.
Nathalie Tocci úgy gondolja, hogy Európa soha nem tud egységes álláspontra jutni Izrael ügyében, ám az ország legnagyobb kereskedelmi partnereként képes befolyásolni a véres gázai háború kimenetelét. A római Külügyi Intézet igazgatója szerint lassan felébred a földrész lelkiismerete a palesztin területeken elkövetett izraeli háborús bűnök láttán. Épp itt az ideje.
Az országok kisebbik része feltétlenül támogatja Netanjahut, leginkább Csehország és Magyarország, de a németek és az olaszok sem maradnak le nagyon mögöttük. Orbán egészen odáig merészkedett, hogy meghívta a kormányfőt, noha az ellen nemzetközi letartóztatási parancs van érvényben. Mi több, Magyarország a látogatás során jelentette be, hogy kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból.
A leghatékonyabb eszköz az lenne Jeruzsálem meggyőzésére, ha az EU felmondaná a legnagyobb kereskedelmi egyezmény elvét, de ez nem megy Berlin, illetve Róma nélkül. Merz ugyanakkor a héten jelezte, hogy elég volt abból, amit Izrael Gázában művel, és már nem érti, mit akar a zsidó állam az övezetben.
A szankció Európa számára is sokba kerülne, ám csökkenne a kilátás, hogy a jövő csak még több halottat és rombolást hoz a térségben.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
