„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
Bár az iskolák központosítása kiszolgáltatottá tette a pedagógusokat, egyes tantestületek iskoláról iskolára terjedő polgári engedetlensége azt jelzi, hogy vannak, akik az ellenszélben is ki mernek állni jogaikért. Ám az is igaz, alig van már vesztenivalójuk. A január végi, kétórás figyelmeztető sztrájkban csak a pedagógusok ötöde vett részt – persze sokukat visszatarthatta, hogy a munkabeszüntetés résztvevői nem tudhatták, utóbb nem minősül-e (mint megtörtént) jogtalannak a megmozdulás.
A kormányt már annak a lehetőségétől is kiverte a víz, hogy néhány tanár akár csak két órára is leteszi a munkát. Minden eszközzel megpróbálták észrevehetetlenné tenni az effajta munkabeszüntetéseket. Az emberierőforrás-tárca azt kérte a bíróságtól, hogy két óránál hosszabb sztrájk esetén a tanórák háromnegyedének megtartásában állapítsa meg az elégséges szolgáltatás mértékét. Ehhez még egy olyan érvet is konstruáltak, amely szerint „a sztrájkoló munkavállalókon kívül minden sztrájkolni nem kívánó vagy a sztrájkból kimaradó személy jogát súlyosan sérti, illetve csorbítja a sztrájk”.
Miért kivételes a mostani pedagógussztrájk? Rövid történelemórát tartunk
Horthy kiéheztetéssel és rendőrattakkal, Kádár letartóztatással és azonnali béremeléssel vette el a sztrájkolók kedvét a szervezkedéstől. Manapság a munkabeszüntetők dolgát a szolidaritás hiánya és a törvényi szabályozás manipulálása nehezíti.
