A perek végén legfeljebb pénzt kaphatnak a kirúgott tanárok, visszahelyezésről nem lehet szó

A szűnni nem akaró tiltakozások ellenére a kormány továbbra is fegyelmi ügyként kezeli és retorziókkal szankcionálja az oktatás helyzetének javítását célzó megmozdulásokat. De vajon elég lesz-e ez a „válságkezelési” technika arra, hogy az elégedetlenség szellemét visszazárja a palackba?

  • Dobszay János - Tarnay Kristóf Dobszay János - Tarnay Kristóf
A perek végén legfeljebb pénzt kaphatnak a kirúgott tanárok, visszahelyezésről nem lehet szó

Jogaikat követelő tanárok

Egyre erősödik a tanárok, diákok, szülők tiltakozása, miután az oktatási kormányzat drasztikus lépésekkel próbálja megtörni a jogaikért kiálló pedagógusok ellenállását. Az iskolai akciók összérnek, a mozgalom már az ország mind több részére kiterjed. Kövesse cikksorozatunkban a friss híreket, riportokat, interjúkat, elemzéseket.

Miért jobb érdekérvényesítő a vasutas, a rendőr vagy a kukás, mint a tanár? Mi magyarázza, hogy míg előbbieknek a különféle megmozdulásaikkal – sztrájk, munkalassítás, felmondással fenyegetőzés – többnyire sikerül valamilyen eredményt kicsikarniuk, a pedagógusok érdekérvényesítő képessége a nullához közelít? Az elmúlt napok egyelőre eredménytelen tanár-diák-szülő tiltakozásai azt mutatják, hogy a kormány még mindig nem érzékel az oktatásügy felől olyan erejű társadalmi nyomást, ami engedményre kényszerítené. Pedig legutóbb már olyanok is csatlakoztak a változást követelőkhöz, akiktől a kormány alighanem inkább hűségnyilatkozatra számított.

Számos egyházi iskola tanára (például ciszterek, piaristák, ferencesek) is kiállt az állami intézményekben dolgozó kollégái mellett. A múlt héten pedig Orbán Viktor egykori iskolája, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium 55 tanára adott ki állásfoglalást arról, hogy mindenkivel szolidárisak, akiket az elmúlt években, évtizedekben hátrány ért azért, mert a jobbá tétel szándékával fel mertek szólalni az oktatásügy állapota ellen.