Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Az osztrák újságírás magyar származású doyenje szerint korai temetni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, mert a miniszterelnök, a pávatánc nagy mestere, briliáns taktikus, aki ügyesen leplezi, hogy zsarolja Brüsszelt. Számára most is az a fő, hogy megtartsa hatalmát. Ráadásul Olaszország és Lengyelország támogatja, neki pedig nincsenek gátlásai, hogy zsarolásra használja fel az Ukrajnának nyújtandó 18 milliárd eurós kölcsönt, illetve a nagy konszernek minimumadóját.
A bécsi Der Standardban megjelenő szokásos keddi kommentárjában Paul Lendvai idézi, hogy egyes elemzők már úgy vélik: az EU-val kialakult viszályban eldőlhet a nemzeti-populista magyar politika jövője. A Világgazdasági Intézet nagy nemzetközi tekintélynek örvendő volt igazgatója, Inotai András kijelentette, hogy ha a Bizottság komolyan veszi a jó 13 milliárd euró fejében szabott szuper feltételeket, az az Orbán-rezsim végét eredményezheti.
