Hasbeszélő: Franciás kellem és némi luxus a Párisi Udvarban

Mintha már mondtuk volna, hogy mi nem azok a vendégek vagyunk, akik minden új hely nyitásakor ott tapossák a küszöböt, hogy feltétlenül trendik legyenek, bekerüljenek a mainstreambe. Sőt, kifejezetten szeretjük megvárni, míg a főáramlat másfelé sodorja a gasztrogurukat.

Ami azt illeti, ezúttal alaposan kivártunk. Eltelt három év, mire idén ősszel először asztalhoz ültünk a Párisi Passage Café&Brasserie-ben, és nem is annyira önszántunkból, hanem egy nagyvonalú meghívásnak köszönhetően. Kóstoltuk Lutz Lajos executive séf éppen akkor debütáló új szezonális menüjének néhány fogását. A bresse-i szárnyasból készült paprikás csirkét vajas galuskával, a gyömbéres, narancsos téli zöldségkavalkádot, a gránátalmás, marokkói citromos karfiol gratint, az izlandi fekete tőkehalat gombákkal, desszertnek a gesztenyés fatörzset. Mindegyikre ránézni is gyönyörűség volt, nemhogy az ízélmény.

Ráadásul el is tudtuk engedni a szorongásunkat, hogy ez itt az álom luxuskivitelben, amihez megilletődötten fel kell nőnünk, és viselkednünk kell hozzá. A valóban páratlan, csodás miliőben van valami lazaság, könnyedség. Fiatal személyzet, mosolygósak, kedvesek, lezserek, képesek elhitetni, hogy ide most azért ültél be, hogy kikapcsolódj, kizárd kicsit a külvilágot, érezd jól magad, egyél, igyál, és ne rohanj (el).