Biztonsági emberek vették át az irányítást több napra az egyik dunaújvárosi erőműben
Egy jogvita vezethetett oda, hogy májusban biztonsági emberek jelentek meg az egyik dunaújvárosi erőműnél, és több napon keresztül akadályozták a működést.
Hasbeszélő
Mintha már mondtuk volna, hogy mi nem azok a vendégek vagyunk, akik minden új hely nyitásakor ott tapossák a küszöböt, hogy feltétlenül trendik legyenek, bekerüljenek a mainstreambe. Sőt, kifejezetten szeretjük megvárni, míg a főáramlat másfelé sodorja a gasztrogurukat.
Ami azt illeti, ezúttal alaposan kivártunk. Eltelt három év, mire idén ősszel először asztalhoz ültünk a Párisi Passage Café&Brasserie-ben, és nem is annyira önszántunkból, hanem egy nagyvonalú meghívásnak köszönhetően. Kóstoltuk Lutz Lajos executive séf éppen akkor debütáló új szezonális menüjének néhány fogását. A bresse-i szárnyasból készült paprikás csirkét vajas galuskával, a gyömbéres, narancsos téli zöldségkavalkádot, a gránátalmás, marokkói citromos karfiol gratint, az izlandi fekete tőkehalat gombákkal, desszertnek a gesztenyés fatörzset. Mindegyikre ránézni is gyönyörűség volt, nemhogy az ízélmény.
Ráadásul el is tudtuk engedni a szorongásunkat, hogy ez itt az álom luxuskivitelben, amihez megilletődötten fel kell nőnünk, és viselkednünk kell hozzá. A valóban páratlan, csodás miliőben van valami lazaság, könnyedség. Fiatal személyzet, mosolygósak, kedvesek, lezserek, képesek elhitetni, hogy ide most azért ültél be, hogy kikapcsolódj, kizárd kicsit a külvilágot, érezd jól magad, egyél, igyál, és ne rohanj (el).
