Finnország és Svédország NATO-tag lesz. Az oroszok hörgése jól hallható, zene füleinknek. Rajtuk – és a legendáiktól elbolondított rajongókon – kívül mindenkinek világos, hogy ez nem ellenük irányuló fenyegetés, hanem óvintézkedés. Mert az orosz állam annyira undorító és gátlástalan, hogy a szomszédainak elemi érdekük a védekezés.
A skandináv országok a békesség kedvéért elfogadták az oroszok érzékenységét, és évtizedeken át őrizték semlegességüket, nehogy felhúzza magát az agresszív, bolond szomszédbácsi. Most viszont bebizonyosodott két lényeges tétel. Az egyik, hogy tényleg nekiugranak bárkinek, ha azt hiszik, hogy van esélyük erőszakkal és brutalitással nyerni. A másik, hogy nincs esélyük. A NATO ezekkel a rongyos orkokkal röhögve mosná fel a padlót. Jobb tehát belül lenni, abban a társaságban, amellyel nem mernek ujjat húzni.
Számottevő katonai előnyökkel gazdagodhat a NATO Svédország és Finnország felvétele esetén
Svédország a két évszázada, Finnország a nyolc évtizede őrzött semlegességét adja fel azzal, hogy az Ukrajnát megtámadó Oroszországtól tartva hivatalosan is kérte felvételét a NATO-ba. Ehhez még a vétót belengető Tayyip Erdogan török elnöknek is lesz egy-két szava.
Háború Ukrajnában
2022 óta tart az orosz-ukrán háború. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
