Törökország is veszélyes keleti szomszédja elől menekült a NATO-ba 70 évvel ezelőtt
Euforikus hangulatban lépett be Törökország a NATO-ba hét évtizeddel ezelőtt. A Nyugat felé orientálódó ország a szovjet fenyegetéstől keresett védelmet, felvétele a Nyugat számára pedig vitathatatlan stratégiai jelentőséggel bírt.
Ha van ország, amely átérezheti, miért akar Finnország és Svédország a NATO tagja lenni, az kétségkívül Törökország.
Ahogy a két skandináv államban megrémültek az Ukrajna elleni orosz agressziótól, a második világháború utáni új geopolitikai helyzetben Törökországra is a Szovjetunió fenyegető árnyéka vetült. Ráadásul Törökország hét évtizeddel ezelőtti NATO-csatlakozása sem ment simán, az akkori ankarai vezetésnek meg kellett küzdenie a bebocsátásért.
Most Tayyip Erdogan török elnök a kerékkötője a NATO újabb bővítésének, stratégiai ellenérvei nincsenek, annál inkább belpolitikai megfontolásai a jövő évi választás közeledtével. Erdogan nacionalista húrok pengetésével remél voksokat, amikor azt követeli Finnországtól és Svédországtól, hogy adják ki a szerinte kurd terrorista aktivistákat. A két országra utalt szombaton azzal a kijelentésével, hogy „a terrorizmust támogató országokat” nem engedhet be a NATO-ba.
Erdogan úgy ad el "csodadrónt" Kijevnek, hogy ezután is kapjon orosz olajat és búzát
A tengerszorosok lezárásával és az ukrajnai drónszállításokkal Törökország mintha inkább Kijev - és a Nyugat - felé hajlana. De csak annyira, hogy ne haragítsa magára Moszkvát. A török elnök közben jövőre választást szeretne nyerni, és egyelőre nem túl népszerű.