„– Ne haragudjon, hogy csak így berontottam, de egy hóvihar kellős közepén lehetetlen az ajtóban magyarázkodni. A feljárón legalább egyméternyi a hó! Azon aztán senki sem jut át. – Kivéve maga. – Megállíthatatlan egy perszóna vagyok. – Biztos vagyok benne.” Patrick azt hiszi, tán hallucinál: miközben kinn hóvihar tombol, sötét este van, megszólal a csengő, és amikor hüledezve felrántja az ajtót, elébe toppan egy tetőtől talpig behavazott, vadidegen nő.
