Farkas Zoltán: Magyarország uniós jövője Orbán pillanatnyi elmeállapotán múlik

Vi-gyázz! Támpont ez a sor, zárkózz!

Lökdösődés, toporgás, araszolás, amíg az arcvonal rendeződik.

Az egykori tornaórák és katonai kiképzések parancsszava visszhangzik napjainkban, amit az tesz igazán kalandossá, hogy olykor napokig, hetekig nem lehet tudni, kihez, mihez kell zárkózni.

Történt például, hogy egy pályakezdő miniszter teljesen épeszűen úgy nyilatkozott, hogy az ársapkák betöltötték a szerepüket, de előbb-utóbb ki kell vezetni őket; az intézkedés addig jó volt, amíg az energiaválság átmenetinek látszott, de mivel állandósult, ez a rendszer fenntarthatatlan. Bölcs beszéd, ezt várja az ember egy képzett pénzügyestől. Még akkor is, ha ennek a képzett pénzügyesnek hónapokkal korábban eminens köze volt ahhoz, hogy fontos versenypiacokon hatósági árakat érvényesítsenek, történetesen a termelők, forgalmazók, kereskedők kárára. Annyi baj legyen, fő, hogy belátta, nem megy így tovább. Csakhogy kevéssel később rutinosabb minisztertársa bejelentette, hogy az árstop december végig fennmarad. Nyilván azért, mert mégiscsak fenntartható. Vagy annak ellenére, hogy fenntarthatatlan.