HVG: Könyvében, a Tahiti utópiában a nagyhatalmak Magyarországnak ítélik a Felvidéket. Mi lett volna az igazságos trianoni rendezés?
Michal Hvorecky: Íróként a valóságon nem tudok változtatni, és károsnak érzem, ha valaki a múltban él. Azzal kísérleteztem, hogy a tényeket kifordítottam, és megpróbáltam átgondolni, mi lett volna, ha minden ellentétesen alakul. Tiszteletben tartom, hogy Magyarország számára Trianon valódi trauma, jogosnak is érzem ezt az olvasatot. Az viszont káros, ha egy állam, egy nemzet száz éven át visszafelé néz és nem előre. Abban bíztam, hogy legkésőbb országaink közös uniós csatlakozásával történelmünk ellentmondásait áthidalhatjuk.
Döbbenetes látni, hogy a múlt még mindig milyen erővel van jelen az aktuálpolitikai vitákban.
A regényem ezért is szeretne provokálni.
HVG: Meg is teszi. Bár Magyarország győztesen jön ki az 1920-as békeszerződésből, 2020-ra éppoly illiberális, mint amilyen a valóságban. Ahogy a szlovákok új állama is. Bármi történik, az eredmény azonos?
