Mi lett volna, ha a Felvidék magyar marad, és a szlovákoknak új hazát kell keresniük a távoli Polinéziában? Erről szól Michal Hvorecky szlovák író első magyarul megjelent könyve. A kifordított történelem játékosságát mostanra beárnyékolta Putyin Ukrajna elleni háborúja.
HVG: Könyvében, a Tahiti utópiában a nagyhatalmak Magyarországnak ítélik a Felvidéket. Mi lett volna az igazságos trianoni rendezés?
Michal Hvorecky: Íróként a valóságon nem tudok változtatni, és károsnak érzem, ha valaki a múltban él. Azzal kísérleteztem, hogy a tényeket kifordítottam, és megpróbáltam átgondolni, mi lett volna, ha minden ellentétesen alakul. Tiszteletben tartom, hogy Magyarország számára Trianon valódi trauma, jogosnak is érzem ezt az olvasatot. Az viszont káros, ha egy állam, egy nemzet száz éven át visszafelé néz és nem előre. Abban bíztam, hogy legkésőbb országaink közös uniós csatlakozásával történelmünk ellentmondásait áthidalhatjuk.
Döbbenetes látni, hogy a múlt még mindig milyen erővel van jelen az aktuálpolitikai vitákban.
A regényem ezért is szeretne provokálni.
HVG: Meg is teszi. Bár Magyarország győztesen jön ki az 1920-as békeszerződésből, 2020-ra éppoly illiberális, mint amilyen a valóságban. Ahogy a szlovákok új állama is. Bármi történik, az eredmény azonos?
Kényszerhelyzetben van Orbán: Tusványoson újat és nagyot kell mondania, mint például egy vaskos jóléti csomag vagy egy népszavazás, emellett csak „kötelező elem” lehet Magyar Péter, az LMBTQ-emberek és az ukránok pocskondiázása. A Tisza elnöke sem dőlhet azért hátra: fel kell vennie a kesztyűt és kormányzóképességet is kell mutatnia.
Kigyulladt egy kioszk, a tűz átterjedt a kis boltokra, ahol egymás után robbantak fel a túlhevült gázpalackok.
A katasztrófavédelem több tanácsot is adott a várható rossz idő miatt.
