Kelemen Kristóf rendező: A kormány szerint a történelem politikai célokhoz igazított mesék összessége

HVG: A Trafóban ment a Megfigyelők című darabja az 1960-as évek állambiztonsági besúgóiról. Ennek láttán kérte fel Mácsai Pál, hogy írjon egyet színháza, az Örkény színészeinek. Így született meg Nagy Imre és társai újratemetéséről A nemzet özvegye.

Kelemen Kristóf: Többféle téma is felmerült, köztük az egyik Vásárhelyi Mária Valahogy megvagyunk – Snagovi emlékkönyv című könyve, amely Nagy Imre és körének, továbbá a családtagjaiknak 1956 utáni romániai fogságát, annak utóéletét dolgozta fel. Ez a téma érdekelt a leginkább, ebből indultam ki, és úgy éreztem, ezeknek az embereknek az élete olyan magyar mitológia, ami számos ponton találkozik a történelmünkkel. Majd amikor megnéztem az OSA Archívumban a Fekete Doboz felvételeit az egykor kivégzett mártírok exhumálásáról, megláttam bennük egy drámai történet lehetőségét.

Megérintett az a méltóság, ahogyan az özvegyek több mint harminc év távlatából kezelték a helyzetet,

amikor egykori szerelmeik földi maradványait a szemük láttára kiásták. Nem volt bennük önsajnálat, zokogás, koporsóra borulás, már mindenen túl voltak, megkeményítette őket a XX. század. Miközben feltárultak a múlt emlékei, azokat el kellett mesélniük és újraélniük a nyilvánosság előtt, ki kellett lépniük a politikai térbe a legszemélyesebb privát történeteikkel. Ennek a lélektana érdekelt.

Temetni és dicsérni - Így készült az ország 1989-ben Nagy Imre újratemetésére

A HVG az újratemetés hetén is csütörtökön jelent meg, így abban a számban (1989/24.) a pénteken zajló eseményről még nem tudott beszámolni, viszont megjelentetett egy átfogó közvélemény-kutatást az 1956-os forradalom és Nagy Imre értékeléséről, illetve arról, miképp várják az emberek az újratemetést. A felmérés eredményeit a lap két részben közölte, alább az elsőt olvashatják.