Magyar patrióták találták ki a homoszexualitást
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
„A Spartacus teraszán feküdt a földön a halott, barna csomagolópapírral letakarva – majdnem ráléptem, ahogy óvatlanul be akartam menni egy kávéra. Két női cipő kandikált ki a papíros alól, másik szélén meg egy szürke-ősz hajtincs feküdt az aszfalton. Az egész csomag tetején, vagyis a nő hasán egy régimódi női retikül. A járókelők közönyösen, az autók füstölögve, én magam is alig meglepve. »Hátt veled ez történt?« – kérdeztem magamban félhangosan, letegezve a halottat.”
Mácsai István festőművész naplójának 1978. szeptember 17-ei bejegyzésében így idézte fel a körülményeket, amelyek később a Pesti halál című festményét ihlették. A tragikum és a komikum határmezsgyéjén egyensúlyozó alkotás a maga idején kevés figyelmet kapott, manapság azonban Mácsai egyik fő művének tartják. Nem véletlenül: a mai nézőt is megragadja, zavarba hozza, megmosolyogtatja és elszomorítja. A Pesti halál egyike azoknak a képeknek, amelyek a művész születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon láthatók a Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtárában.
Mácsai István: Pesti halál
Kiss-Kuntler Árpád
A tárlat címe: Elmozdul a fal, ami részben a takarásból kimozdítani szánt életműre, részben a múzeum templomterében valóságosan is elinduló falakra utal.
A képeket, filmrészleteket, fotókat Devich Botond installációja foglalja keretbe, amely megmozduló falak segítségével rímelteti egymásra a Mácsai-életmű egyes elemeit. A tárlat nem titkolt célja a 2005-ben elhunyt festő – Mácsai János zenetörténész és Mácsai Pál színész, rendező édesapja – alkotásokban és műfajokban gazdag életművének reflektorfénybe helyezése, művészettörténeti feldolgozásának elindítása.
