Nyilvánosan elérhető a YouTube-on a szakmai körökben már vagy egy fél éve ismert és egekig dicsért dokumentumfilm, a Lovakon, nyergekben. Ez a rövid, nagyjából az Aranybulla-sorozat egy epizódjának megfelelő hosszúságú film a honfoglaló magyarság hadművészetébe enged bepillantást az érdeklődőknek. Készítői a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoportjának, illetve a PPKE BTK Régészettudományi Intézetének szakértői, kiegészülve a történeti témájú, minőségi animációs kisfilmjeiről ismert Digitális Legendárium munkacsoporttal. A film producerei Gallina Zsolt, Hajnal Ödön és Türk Attila voltak.
A projekttel kapcsolatban két dolog tűnik fel azonnal az embernek, egyfelől az, hogy itt nem a tudomány elefántcsonttornyából mondják meg az istállószaghoz nem szokott tudósok, hogy miként ülték meg eleink a lovat, hanem az akadémiai élet szereplői mellett a film készítői nagyban támaszkodnak a hagyományőrzők munkájára is. A másik – meglehetősen szomorú – felismerés pedig az, hogy a film elkészítését itt nem kísérte állami pénzözön, mivel az alkotók igyekeztek a politikamentesség jegyében a saját pályázati forrásaikból, külön támogatás nélkül elkészíteni a munkát.
Az első ponttal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy maga a hagyományőrzés kifejezés is félrevezető, lévén, hogy évszázadokkal korábban kiveszett hagyományokról van szó, amit sokáig nem őrzött senki sem, úgyhogy célszerűbb lenne életmód rekonstrukcióról, vagy felelevenítésről beszélni. Ugyanakkor, mint azt Sudár Balázs – aki egyébként a film alatti narráció szövegét is jegyezte – egy korábbi írásában kiemelte, ezek egyike sem hangzik annyira jól, mint a hagyományőrzés, így nem csoda, hogy ez terjedt el, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy milyen csoporthoz fordul az ember.
