Bányai Éva pszichológus: Csak én bírtam végig a kemoterápiát, hipnózissal kivédtem a mellékhatásokat

HVG: Többször nyilatkozta, hogy gyerekkora óta érdekli a hipnózis. Mégis, pontosan honnan datálódik?

Bányai Éva: Hétéves voltam, amikor mi, a legkisebbek nyertük meg az iskolai vasgyűjtő versenyt. A tanító néni szülői értekezleten elmesélte, rájött, hogyan történhetett: „Odament a nagyfiúkhoz, és mintha hipnotizálta volna őket, azok elindultak a nyomában, és rengeteg vassal tértek vissza.” Akkor hallottam először a hipnózis szót, és a magyarázat, amit a szüleim nekem is elmeséltek, csak még kíváncsibbá tett. Azóta tudtam, hogy én ezzel akarok foglalkozni.

HVG: Nem riasztotta vissza, hogy az ötvenes években tiltott volt a hipnózis?

B. É.: Amikor gimnazistaként a könyvtárban a hipnózissal foglalkozó könyveket kértem, azt mondták, azok indexen vannak, csak kutatónak adják ki. Akkor kutatónak kell lennem, döntöttem el.

Nem bírom, ha korlátoznak, ha meg akarják mondani, mit csináljak. Úgyhogy ez inkább inspirált.