Az állandóan változó közel-keleti szövetségi viszonyokban talán épp a kiszámíthatatlanság volt a leginkább kiszámítható. Az egyre feszültebb légkörben például aligha látta valaki előre, hogy a térség két ádáz ellensége, Szaúd-Arábia és Irán helyreállítja diplomáciai kapcsolatait, ráadásul Kína közvetítésével. Bár a Pekingben aláírt háromoldalú megállapodás nem minden részlete ismert, a felek vállalták, hogy két hónapon belül nagykövetet cserélnek, tartózkodnak az egymás elleni ellenséges akcióktól, és ez a szövetségeseikre is vonatkozik.
Feszengő pilóták, parádézó olajsejkek, lábbal tiport emberi jogok. A Dzsiddában rendezett nagydíj aligha mondható a versenynaptár fénypontjának, Szaúd-Arábia azonban egyre szorosabban köti magához a Forma-1-et. A pilótáknak közben nem marad más, mint hogy versenyezzenek, és időről időre elmondják, mennyire fontosak az emberi jogok.
Komoly áttörésről lehet beszélni, de majd csak az idő mondja meg, valóban eljön-e a tartós béke a térséget átszövő konfliktusok egyik legkomolyabb rivalizálásában.
A diplomáciai kapcsolatok 2016-ban szakadtak meg, miután Szaúd-Arábiában kivégezték Nimr al-Nimr síita hitszónokot,
amire válaszul Teheránban a tüntetők megrohamozták a szaúdi nagykövetséget. De az ellenségeskedés az 1979-es iráni iszlamista forradalomig nyúlik vissza, hiszen az iszlám két legszentebb helyének otthont adó Szaúd-Arábia – amely a muszlim világ vezetőjének tartotta magát – hirtelen politikai és ideológiai ellenféllel találta szemben magát.
