Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Nem tagadta meg önmagát Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki több mint egy éve hamis indokokra hivatkozva elrendelte az Ukrajna elleni támadást. Miután tavaly februárban ukrán „náciveszélyre” és „agresszív szándékokra” hivatkozva területrabló háborút indított, most azt mondta, Oroszország azért telepít taktikai atomfegyvereket az eddig is az Ukrajna elleni felvonulási területként használt Fehéroroszországba, mert Nagy-Britannia szegényített urániumból készült páncéltörő lövedékeket ad át Ukrajnának. Ezzel pedig – az orosz érvelés szerint – „a kollektív Nyugat nukleáris összetevőt is tartalmazó eszközöket vet be, tovább eszkalálva a válságot”.
Az érvelés azonban teljesen alaptalan, ugyanis a szegényített urániummal sok mindent lehet csinálni – például olyan lövedékeket készíteni belőle, amely átüti az orosz harcjárművek páncélját –, ám nukleáris hadviselésre ez az anyag teljesen alkalmatlan.
