Orbán tudománypolitikai tanácsadója is áldozatul esett a tudományirányítás lefejezésének

6 perc

2023.04.19. 10:00

Csák János miniszter késztethette távozásra az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat vezetőjét, Maróth Miklóst. Utóda valószínűleg az MTA jelöltje, Gulyás Balázs neurobiológus lesz. Miközben Csák eltávolította a hazai tudományirányítás másik kulcsszereplőjét, Birkner Zoltánt is, a külföldi kutatóintézeteket arra utasítja az EU, hogy hagyják ki a pályázataikból a vagyonkezelő alapítványokhoz kiszervezett magyar intézményeket.

Bő egy év még hátra volt az első elnöki ciklusából, így meglepte a szakmát a miniszterelnök tanácsadójának, Maróth Miklósnak minapi rapid távozása az MTA intézethálózatából kimetszett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) éléről. Bár formálisan az akadémikus adta be a felmondását, úgy tudjuk, Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter érte el az „önkéntes” távozását, aki már hivatalba lépése óta tervezte a váltást az ELKH élén. Ugyanakkor Maróth nem lett kegyvesztett, és érdemeire való tekintettel megadták számára az elegáns távozás lehetőségét.

A miniszterelnöki megbízottként tudománypolitikai tanácsokat adó orientalista tudós jól beágyazott a Fideszben – a kormányfő bizalmasaként ott ült a Türk Tanácsban is, amikor Orbán Viktor a magyarokban csörgedező kipcsak vérről beszélt, amit Maróth is csak némán hallgatott. A Corvin-lánc birtokosát, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézet igazgatóját – amely intézmény négy évvel ezelőtt pompás épületet kapott Piliscsabán – számos díj után idén március 15-én, talán már egyfajta lelépési díjként is, a Magyar Érdemrend nagykeresztjével is kitüntették.

Nem gondoltuk volna, hogy Orbán Viktor egyszer még migránsokkal dicsekszik

A Türk Tanács bakui ülésének emlékezetes momentuma volt, amikor a kormányfő ezt mondta: „Magyarországon vannak kipcsakok, sok magyarban van kipcsak vér, van önkormányzatuk és Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyar kipcsak törzseknek is."

Maróth egyébként nem végzett rossz munkát. Az MTA-ból durván, minden hazai és nemzetközi tiltakozás ellenére (még Nobel-díjasok is bírálták a döntést) kiszakított intézethálózatot konszolidálta, levezényelte az átalakulást. Bevezette a teljesítményalapú finanszírozást: a tudományos publikációk, pályázatok, projektek figyelembevételével osztotta el a forrásokat. „Az egyetemi szférában nem sikerült hasonló transzparens rendszert létrehozni” – hangoztatta egyik forrásunk.