A jog asztalánál
Kapronczay Stefánia az emberi és a polgári jogok érvényesítésének lehetőségeiről szóló cikksorozatának minden írását itt találja. | A héten újabb tüntetés lesz az oktatási rendszer valódi reformjáért. A legutóbbi ilyen alkalommal fiatal tüntetők áttörték a kordont a miniszterelnökség épületénél, amelyre közvetlenül arcba fújt könnygáz, tonfa és a semmiért való órákig tartó előállítás volt a válasz. A rendőrség reakciója sokakban váltott ki felháborodást, de bőven lehetett a rendőrség reakcióját védő álláspontot is olvasni.
Ezen álláspontok szerint, egyrészt a rendőröknek sem kell tűrniük az agressziót, érthető, hogy odacsaptak, másrészt az volt a legfőbb dolguk, hogy megvédjék az állami épületeket. Ezek a reakciók alapvetően félreértik a rendőrség és az állami szervek feladatát, ami nem csoda, hiszen az elmúlt évek kormányzati lépései megerősítették azt az elterjedt társadalmi vélekedést, miszerint a polgár nem várhatja jogai védelmét az államtól.
A rendőrség jelentős hatalommal rendelkezik, azonban ezzel nagy felelősség is jár. A rendőrség az állam kényszerítő erejének megtestesítője, azért lehet ekkora hatalma, mert a polgárok jogaik egy részéről lemondva az államot felhatalmazzák. Többek között arra, hogy szervei útján megvédje a jogaikat. A magyar Alaptörvény is úgy rendelkezik, hogy az állam elsőrendű kötelezettsége az emberek alapvető jogainak tiszteletben tartása.
E jogok között az állami szervek nem válogathatnak önkényesen.
Még fideszes szülőket is maga ellen hergelt a hatalom, amiért erőszakkal lépett fel a fiatalokkal szemben, akik az oktatás körülményeinek javítását követelték a kormányfő hivatala előtt. A civilek érzelmi hullámvasúthoz hasonlítják a küzdelmet, tudván: a sikerhez még sok erő és türelem kell.