Hatalmas üzletet nyer és hatalmas kockázatot vállal a 4iG a magyar hadiipari privatizációval
Mi volt a baj az állami tulajdonú hadiiparral és mit tud vele kezdeni az 4iG? És hol mond ellen Orbánnak Nagy Márton minisztériuma?
HVG: A kormány és a Paks II. Zrt. nem hozták nyilvánosságra a legújabb szerződésmódosításokat. Mi lehet ezekben?
Mártha Imre: Az összes szerződéses anomália oda vezethető vissza, hogy noha az MVM már 2007–2013 között intenzíven készítette elő a Paks II.-projekt alapjait és ennek részeként az európai uniós közbeszerzési eljárást, a kormány ezt félredobta, és 2014 elején szerződést kötött Moszkvában. Ha versenyeztetés nélkül ír alá az ember egy 12 milliárd eurós szerződést, akkor nem alakulnak ki a versenyben szokásos, a megrendelőt védő klauzulák – itt is ezt látjuk.
Az élet általában felülírja az ilyen szerződéseket, különösen így, 9 év alatt, ezeket aztán toldozni-foldozni kell.
Mondok példákat: a finanszírozási szerződés eltért a fővállalkozói szerződéstől, illetve időközben rájöttek, hogy egyes műszaki megoldások, tervek nem alkalmazhatók. Ezeket most utólag foltozgatni kell.
HVG: A 12 milliárd eurós, kulcsrakész ár még reális, vagy valószínűleg ezt is módosították?
M. I.: Biztos vagyok benne – a kortárs európai projektek tapasztalatai alapján –, hogy ez az atomerőmű már nem fér bele 12 milliárd euróba, de szerintem az oroszok ezzel 9 évvel ezelőtt is tisztában voltak. Nem tudjuk, most módosították-e az árat, ilyenkor el szokott kezdődni a tusakodás a megrendelő és a kivitelező között, hogy kinek a felelőssége a csúszás, illetve az esetleges terjedelmi módosulások.
