Megszületett a megegyezés Oroszországgal a paksi bővítés kivitelezési és finanszírozási szerződésének módosításáról annak érdekében, hogy lehetővé váljon az atomerőmű-beruházás folytatása és mielőbbi átadása – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Moszkvában a Roszatomot vezető Alekszej Lihacsovval folytatott tárgyalást követően.

„A paksi beruházásról szóló szerződések most már több mint kilenc éve köttettek. Nyilvánvaló, hogy a háborútól és a szankcióktól függetlenül is az élet, a műszaki és technológiai helyzet változott annyit, hogy ezekhez a szerződéses keretekhez hozzá kell nyúlni annak érdekében, hogy ezt a beruházást végre lehessen hajtani” – mondta Szijjártó. A miniszter szerint a „a szankciók erre még rátesznek egy lapáttal, így

meg kellett találni azokat a jogi kereteket a meglévő szerződések módosításával, amelyek biztosítják számunkra, hogy az atomerőművet fel tudjuk építeni.

Szijjártó Péter ezzel kapcsolatban bejelentette, hogy a feleknek sikerült megállapodniuk a kivitelezési és a finanszírozási szerződés módosításának mikéntjéről is, ennek nyomán pedig

az utolsó szövegezési feladatokat végzik már a jogászok.

„Amennyiben ezzel megvannak, jóváhagyásra azonnal benyújtjuk ezeket a szerződésmódosításokat Brüsszelben az Európai Bizottság számára” – tájékoztatott.

A miniszter részleteket nem árult el a szerződésmódosításokról. És nem is világos, mire gondolhatott, mindenesetre a „szerződéses keretek” emlegetése, illetve azok jóváhagyatásának szükségessége az Európai Bizottsággal arra utalnak: jelentős módosításokról van szó.

Csúszások, költségek, háború

Magyarország eredetileg kulcsra kész kivitelezésről állapodott meg a Roszatommal, fix áron – vagyis a hatályban lévő szerződés szerint a kivitelezés minden műszaki és technológiai problémája, az esetleges idő- és költségtúllépések a Roszatom felelősségi körébe esnek. Jelen állás szerint mindből akad bőven, a projekt többéves csúszásban van, elsősorban azért, mert a Roszatom nem tudott olyan tervdokumentációt és létesítési engedélykérelmet összeállítani, amelyet a magyar Országos Atomenergiahivatal (OAH) jóvá hagyhatott volna. Az OAH végül megadta az engedélyt, de csak feltételes módban, és előírta a tervek átdolgozását.

Az nagyon valószínű, hogy már csak a csúszás miatt is az eredeti 12 milliárdos költség nem tartható – mivel a miniszter nem árult el részleteket,

nem tudni, hogy a magyar kormány hajlandó-e többet fizetni.

10 milliárd eurót egyébként Magyarország orosz hitelből fedez 4-5 százalékos kamatra. Az orosz költségvetés nehéz helyzetben van, a bevételei az energiahordozók exportjára vonatkozó szankciók és korlátozások miatt elapadnak, miközben az ukrajnai háború folytatása költséges.

A – Magyarország által is megszavazott – uniós szankciók közvetlenül nem érintik a nukleáris ipart, mindenesetre minimum erősen kérdésessé teszik, hogy a Roszatom képes-e az Európai Unió területén kivitelezni egy atomerőmű-építést, hiszen pénzügyi tranzakciókat kell(ene) végrehajtani, eszközöket, berendezéseket, és több ezer embert kell(ene) mozgatni Oroszország és Magyarország között.

Eddig a legkomolyabb fennakadást az jelenti, hogy a német Siemens Energy nem kapja meg az exportengedélyt az erőmű irányítástechnikai rendszerének leszállításához – az erőmű számos főrészének beszállítói nyugati vállalatok, köztük a Siemens Energy és a francia Framatome.

Paks 1 továbbüzemeltetése mindent átír

Továbbá kérdéseket vetett fel, hogy a kormány az eredeti elképzelésekkel szemben meghosszabbítaná a működő paksi atomerőmű élettartamát. A Bizottság ugyanis annak idején, 2016-ban arra jutott, hogy üzleti alapon nem érné meg felépíteni az új erőművet, a várt megtérülési ráta alacsonyabb annál, ami magánberuházók számára elfogadható volna. Így a projekt – amúgy az uniós szabályok által tiltott – állami támogatást tartalmaz. A kormány arra hivatkozva kért jóváhagyást, hogy az új blokkokra az élettartamuk végére érő régiek pótlása, az új termelési kapacitások iráni igény miatt van szükség. A Bizottság ezt méltányolta, és áldását adta a beruházásra.

Ám ha a régi blokkokat nem állítják le a 2030-as évek közepén, hanem majd csak 10 vagy akár 20 évvel később, az újak pedig – ahogy Szijjártó Péter reméli – már a 2020-as évek végén termelésbe állnak, nem kapacitáspótlásról van szó, hanem egyszerűen kapacitásbővítésről. Sőt: kapacitásduplázásról, a működő négy blokk összkapacitása 2000 megawatt, a két új blokk pedig darabonként 1200 megawatt kapacitással rendelkezik majd. Emiatt a Bizottság újraértékelheti a megadott jóváhagyást – bár nem feltétlenül, az eredeti magyar érvelésnek a növekvő villamosenergia-igények kielégítése is része volt. Ráadásul a magyar kormány komoly vállalásokat tett a jóváhagyásért cserébe. Paks II. nyereségét nem lehet új kapacitások építésébe vagy vásárlásába forgatni; a Paks II-nek jogilag és funkcionálisan függetlennek kell lennie Paks I. üzemeltetőjétől és bármely más állami energiacégtől; a Paks II. termelésének 30 százalékát áramtőzsdén, a maradékot átlátható és megkülönböztetésmentes aukciókon kell értékesíteni.