Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Miközben Lengyelországban külön bizottság jön létre az orosz befolyás alá került politikusok felderítésére, Magyarországon már most papírunk van arról (jelesül egy német lapinterjú), hogy nagyon is szükségünk lenne ilyen bizottságra. Lengyel barátainknál mondjuk alig titkoltan a liberális ellenzék vezérét akarják ily módon kicsinálni, de a szemlélet a lényeg: Kreml-pártinak lenni ott bug. Nálunk feature.
Fárasztó pár hetente leírni, hogy Orbán Viktor ismét szintet lépett, de a Bild című lapnak adott június végi interjújával megint megtette, már nem sok lépés hiányzik annak nyilvános elismeréséhez, hogy ő,
Magyarország miniszterelnöke, az orosz elnök társadalmi megbízottja.
És akkor mi van, nincs itt semmi látnivaló.
Az interjú legnagyobb vihart kavart kitétele kétségkívül az volt, amely szerint nem tartja háborús bűnösnek Vlagyimir Putyint, éspedig azért nem, mert „háborúban vagyunk. Háborús bűnökről a háború után beszélhetünk”, nem ítélhetjük el őt, hiszen még tárgyalnunk kell vele. A békéről. Ha szép az, ami érdek nélkül tetszik, akkor ez ritka ronda és immorális megnyilatkozás, de ismerjük el, hogy legalább őszinte. Nyílt beszéd a zárt osztályon.
Tóta W.: A békeharc fokozódik
El kell árulnom egy titkot, nem azért nem ért velünk senki egyet, mert mi ennyire bátrak vagyunk, hanem mert ennyire idióták, írja szerzőnk az ukrajnai háborúról és a magyar kormány háborús politikájáról. Vélemény.
