Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Álmos, kora nyári ejtőzésünkben szinte észre sem vettük, hogy nagyot léptünk előre az áhított béke felé. Elkezdődött az év valószínűleg legfontosabb történelmi eseménye, az ukrán ellentámadás. Ennek célja, hogy az orosz megszállókat kiszorítsa Ukrajna területéről, és ezzel a háborút közmegelégedésre lezárja. Lesz nagy öröm a Várban, ha sikerül! Ugye?
Most még mintha savanyúan, duzzogva figyelnék az eseményeket, pedig megtanulhatnának örülni, mintegy vágyakozni az után, ami a miénk. Még sértődötten motyogják, hogy azért a magyar mesterterv se volt rossz, csak nem adtak esélyt neki. A magyar mesterterv ugye úgy hangzott, hogy „hadd tartsa már meg a maci, amit szerzett, látod, hogy mennyire szeretné!”
