A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Monsieur Bodó beosztott könyvelőként kereste kenyerét egy brüsszeli cégnél, ahol az alkalmazottak soknemzetiségű kavalkádjában ő volt az egyetlen magyar származású. Amióta 1956-ban, még gyerekként Belgiumba vetette a sors, szépen beilleszkedett az itteni társadalomba. Közben belga állampolgár lett és manapság – immár nyugdíjasként – a hétvégeken ő is felpattan büszkeségére, egy mennydörgő hangú Harley-Davidsonra, vállára veti a fegyvertáskát, és elmotorozik az Ardennek erdőségeibe lövöldözni.
Vagyis: ugyanúgy tesz, mint a belga polgárok közül igen sokan. A 11 milliós országban megdöbbentő számú, több mint 800 ezer fegyver van legálisan, engedéllyel a polgárok kezén. Sőt, a statisztikák azt mutatják, hogy van, akinek nem is egy, hanem négy különböző lőfegyvert tart.
Legutoljára, 2016-ban, a brüsszeli terrorista merényletek idején került reflektorfénybe a legálisan vagy illegálisan tartott fegyverek kérdése – noha az öngyilkos merényleteket nem lőfegyverrel, hanem pokolgépekkel követték el. A repülőtéri iszlamista merénylők egyikének holtteste mellett viszont egy engedély nélkül tartott Kalasnyikovot is találtak, ami újabb bizonyítékot szolgáltatott a hatóságoknak arra, hogy a törvényesen birtokolt, bejelentett lőfegyverek számát messze meghaladják azok, amelyek illegálisan, a feketepiacon cserélnek gazdát.
