Ajándéklink létrehozása

„Inkább egy erőszakoljon, mint az összes többi” – Ámon Kata a nőket érő erőszak elviselhetetlen formáiról

Az isztambuli egyezmény ratifikálása, amit sokan megrendülve köszöntenek, valóban történelmi esemény. Ez azonban az út kezdete, nem a vége.

  • Ámon Kata

Tíz évvel ezelőtt egy bántalmazott nővel, Virággal (természetesen nem így hívják) álltunk egy vidéki kisváros szocreál téglaépülete előtt. Ez volt a családok átmeneti otthona, amelyhez az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat irányított, itt volt lehetőség kríziselhelyezésre. Virágot a partnere rendszeresen megverte és megerőszakolta. Folyton teherbe esett. A terhességek alatt, ahogy általában lenni szokott, az erőszak egyre durvább lett. Egy elhagyott erdei kunyhóban éltek, de rendszeresen jártak nappali melegedőbe, ahol a szociális munkás azt mondta a törött bordája miatt panaszkodó Virágnak: nem hív rendőrt, mert az a férfi is az ügyfele, aki a csontjait törte.

A gyerekek állami gondozásba, nevelőszülőhöz kerültek, aki jó kapcsolatot tartott fenn a szülőkkel. A krízisotthon szociális munkása egy perc ismeretség után arról kezdte vallatni Virágot, hány gyereke van, hol élnek, szeretne-e a gyerekeivel élni, és esetleg gondolt-e arra, hogy fogamzásgátlót használjon. Virág diplomatikusan annyit felelt: „Ne haragudjon, nem szeretnék erről beszélni.”

A rövid válasz mögött 40 év traumája gyűlt fel.

Hozzászólások