Kárpáti Zoltán, a Batz cipőmárka alapítója: Még a nyaraláson is megnézem, mi van mások lábán
Sorsát meghatározta, hogy kiskamasz korától segített szülei cipő-nagykereskedő vállalkozásában. A munkája valódi szenvedélye is. Van termékük, amelyben nem hitt, de engedett a munkatársainak, a lábbeli végül óriási siker lett. Versenyzőkkel bokszol, de akkora pofozkodásba már nem megy bele, hogy beszakadjon a dobhártyája vagy a leszakadjon a bicepsze. Azt el sem meri mondani, hány cipője van. HVG-portré.
Kárpáti Zoltán: Sokáig valóban nem nagyon hirdettük, hogy ez magyar márka. De büszke vagyok arra, hogy Magyarországon tartjuk a gyártást, több mint százan dolgoznak az üzemben, és hatvanan a pomázi központban. Volt egy kis kitérőm Kínába, ott fél áron lehetne gyártatni, de a termék csak kilencvenszázalékos minőségű lenne.
HVG: Korábban kávéautomaták üzemeltetésével foglalkozott. Hogy került ebbe az üzletbe?
K. Z. : 21 éves voltam, amikor hallottam édesanyám beszélgetését a barátnőjével, akinek az apja kávéautomatákkal foglalkozott. Úgy tűnt, ebben nagy üzlet van. Akkor kezdték építeni a budakalászi Cora áruházat, a telefonkönyvből kikerestem a beszerzési igazgatóság számát, és felhívtam őket, hogy kávéautomatákat vinnék az áruházba. Még a falak sem álltak, amikor aláírtuk a szerződést. Automatákat béreltem, és nem sokkal a nyitás után már ezer pohár fölött volt a napi eladás. Ahogy nyíltak az újabb áruházaik, azokban is ott voltam, de többre vágytam.
HVG: Ha sikeres volt, miért érezte kevésnek?