Tóta W.: Hajózni muszáj

Jószágomnak egy évi jövedelmét feláldozom reá – mondta egy magyar arisztokrata a Magyar Tudós Társaságról. Nézd, Andi, még nagyobb hajó – mondta egy másik kétszáz évvel később; a száját ezután nyitva hagyta, amíg nem szóltak, hogy csukja vissza. Jószágáról és annak jövedelméről fogalma sem volt már régóta, a hajót is alig bírta átfogni a tudata, nincs az ő horizontja hatvan méter. De a nevét szereti: Rozébor!

Huszonhét milliárd forint a hajó ára, a boldogsághoz ezenkívül már csak 225 forintnyi dobozos kávé kell a mi nemeseinknek, így teljes a kép. Nemsokára ebéd: finom instant tésztaleves lesz, mehet bele fejenként egy egész tömlőssajt. Fussa!

Huszonhét milliárd: körülbelül ennyire vágták vissza az MTA költségvetését, amely Széchenyi felajánlásából létrejöhetett. Magyarország Andi segge alá akkora vagyont rak a nyári áztatóprogramhoz, mint a tudományos akadémiába egész évben. És ezt nemzeti kormányzásként adja el; igaz, ez a szemfényvesztés maga is belekerül vagy tíz ilyen hajó árába évente, de abból mind részesülünk. Ingyen nézhetjük a plakátot, miszerint ólálkodnak a háborúpártiak. Ez a hajócska is kijött volna huszonkettőből, az csupán Cegléd éves költségvetésének a másfélszerese, de a háborúpártiak felnyomták az árát a szankciókkal.