"Sorsfordító súlya a szülésnek, vetélésnek, az elkapart magzatoknak van" - könyvajánló

"Ez volna a halál szaga?" Ez a regény első mondata. És az utolsók egyike is.

Egy harmincnégy éves nő, aki volt már főszerkesztő, tolmács, személyi asszisztens, három nyelven beszél, van férje és doktorija, tíz évig tanított az egyetemen, végstádiumos apjától búcsúzik, aki alig-alig ismeri meg őt; húsz éve nem látták egymást. A tumor épp ennyi idő alatt fejlődhetett ki a mozgatóidegen.

Nem éppen könnyű élethelyzet.

Súlyosbítja, hogy a nőt éppen kirúgták az egyetemről, lombikbébiprogramra jár, sokadik kísérletnek veti alá magát, hogy a megtermékenyített petesejt végre megtapadjon, és azzal vesződik, hogy teleírt oldalakból regényt formáljon. Mintha egy családi fotóalbum pillanatfelvételeit szanaszét fújná a szél.