Tóta W.: Térdre, csuhások!

Az istenek halnak, az ember él – mondta Babits sok ezer halott isten teteme fölött száz éve. Nem halt meg, csak alszik – bizonygatják a kihűlt keresztény Magyarország körül papok, haszonleső politikusok és lakájaik. A keresztény Magyarország szeret a hátán fekve aludni! A sír félig tele van!

Sokan éreznek most elégtételt, amikor a népszámlálás megállapította, hogy a magyaroknak már a fele sem áll semmilyen egyház mellé. Annyira se érdekli őket, hogy kikeressék egy menüben, és már ez is vastagon felülmért szám; sokszorosa azoknak, akik tényleg elmennek időnként templomba. És sokan – jóhiszemű keresztények és túlfűtött ellenzékiek – látják ennek okát abban, hogy a legnagyobb történelmi egyházak nemcsak kiszolgálták a politikai kurzust, de fényesre is híztak a szolgálataikért. Nyilván nem lesz szimpatikusabb egy vallás sem a harácsolástól, de kár lenne mindent erre fogni. Valószínűleg pont ugyanennyire igaz, amit a defenzívába szorult püspökök morognak maguk elé: hogy

ez megy egész Európában. Ahová tartozunk.

A kormány és az egyházak is sokkot kaphattak a népszámlálás vallási adataitól

A kereszténységet politikai védjegyként használóknak azzal kell szembesülniük, hogy tíz év alatt milliós nagyságrendű az emberveszteség és kisebbségbe kerültek azok, akik magukat valamelyik felekezethez tartozónak vallják.