Biztos nem röhögi halálra magát, akit Bödőcs poénja eltalál

Gyerekkorában Búcsúszentlászló volt a játszótere, ha láb alatt volt, az apja – „Feksző, Tibike, feksző!” – elküldte otthonról, kiterjesztve a mozgásterét Zala megye teljes területére. Később Budapest következett, egyetem, filmek, zsúfoltabb játszóterek, 1-2-3 gyerek, aztán, ha nagyon hiányzott a mama főztje, újra Búcsúszentlászló. Bödőcs a szülőfaluját feltette a térképre, mielőtt az még a Google Mapsen látszódott volna.

A Prímszámok hóesésben hat év alatt Bödőcs negyedik könyve, valamennyi tartósan vezette és most is vezeti a sikerlistát. Az első, az Addig se iszik, már tíz kiadáson is túl van. Akik még nem olvasták, egy stílusos és szellemes paródiakötetre, a nehezen felülírható Karinthy afféle kötetlen Így írtok ti 2.0-jára gondolhatnak, pedig nem az. Bödőcs képes elrejtőzni, matatni Orwell, Ottlik, Proust és Márquez, Bereményi Géza, Hamvas Béla, Závada Pál fejében, és képes a saját hangján kibeszélni onnan.