Vehetne-e Orbán nyugati fordulatot a külpolitikában?
12 perc
2023.11.20. 04:30
A “keleti nyitás” nem hozta el a kánaánt, a Paks II. áll, a Budapest–Belgrád vasútvonal befejezetlen, miközben nem csak az amerikai–magyar, de a német–magyar kapcsolatok is mélyponton vannak, az uniós pénzek nem jönnek, a lengyel szövetség elillant. A Fideszen belül már hosszú hónapok óta rebesgetnek valamiféle külpolitikai fordulatot, de egyelőre ennek nem látni jelét. Pedig Orbán Viktor már nem egyszer bizonyította: ha érdekei úgy kívánják, bármikor képes éles váltásokra a külkapcsolataiban.
“A külpolitika bonyolult, akkor merészkedjenek erre a területre, ha értik is” – vágott vissza Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a parlamentben a Mi Hazánk elnök-frakcióvezetője, Toroczkai László próbálta szembeállítani a magyar kormány által hangoztatott “békepolitikát” és azt, hogy Magyarország az ENSZ-ben nemmel szavazott a tűzszünetre az izraeli–palesztin háborúval kapcsolatban.
A külpolitika valóban bonyolult, sokszereplős terület, ahol a különféle érdekek miatt a barátok és szövetségesek akár egy adott politikai közösségen belül is változhatnak. A magyar külpolitika ugyanakkor évek óta egy irányba, méghozzá kelet felé billeg: a Nyugattal kritikus vagy egyenesen ellenséges, a Kelettel viszont meglepően empatikus és baráti kapcsolatokat ápol a kormány. Néha ez csak a retorika szintjén jelenik meg, máskor a tárgyalóasztalok mellett valóban feszült a viszony. Utóbbira példa Magyarország kapcsolata az Egyesült Államokkal vagy Svédországgal.
Noha az orbáni külpolitikának a 2010 után felerősített, de még a szocialista kormányzattól megörökölt “keleti nyitás” politikája adta az alapot, mára a gazdasági célokat szolgáló keleti fordulat egy jó adag ideológiai töltetet is kapott. Ma már a kormányzati retorika egy hanyatló nyugati világot fest le, amelyben a “keresztény Európa” a vesztébe rohan, miközben a tekintélyelvű Kelet a saját tradícióit megőrizve vagy ahhoz visszatérve erősödik.