God is a DJ – interjú Petrányi Zsolttal, a Nemzeti Galéria TechnoCool kiállításának kurátorával
8 perc
2023.12.06. 15:30
Lassan az X generációhoz tartozó magyar alkotók is kezdenek öregedni, sőt, egyre gyakrabban jön fájdalmas hír egyikük vagy másikuk idő előtti haláláról. Nem volt könnyű a pálya eleje, nem egyszerű a zeniten sem, és a következő 20-25 év sem néz ki túl fényesen. Nem, nem volt régen minden jobb, de azért sok minden igen: fiatalok voltak, előttük állt az élet, és körülbelül egy évtizeden át színesnek, nyitottnak és reménytelinek tűnt számukra (is) itthon a világ. Erről – meg sok másról is – szól a Magyar Nemzeti Galéria február elejéig látogatható kiállítása, a TechnoCool. Új irányok a kilencvenes évek magyar képzőművészetében (1989-2001).
A kiállítás, ami a címében jelzett időszak magyar képzőművészeti (és részben zenei) irányzatait, műveit és akkori fiatal alkotóit akarja megidézni alkotásokon és számos megtekinthető-meghallgatható interjún keresztül, sokat markol, de sokat is fog. Alapos előkészítés, komoly kutatás, kíváncsiság és nagy munka van mögötte.
A tárlaton annyiféle médium, anyaghasználat, képi megjelenítés és sokszor szándékosan enigmatikus tartalom van, hogy első pillantásra kaotikusnak tűnhet. A rendezés látogatóbarát megoldásokkal igyekszik öt nagy témakörbe terelni a műtárgyak burjánzását. Aki mégis elfárad, vagy nem tudja befogadni a kínálatot egyszerre, annak jó szívvel ajánlható a kiállításhoz kapcsolódó kiváló katalógus, ami önmagában is megérne egy szakcikket.
A négy kurátor, Harangozó Katalin, Major Sára, Tarr Linda Alexandra és Petrányi Zsolt közül a korszakot közelről, kortársként ismerő Petrányit kérdeztük.
A mű: Mi indokolja azt, hogy éppen ezeket az éveket jelölték ki korszakhatároknak? A kezdőpont – 1989 – eléggé adja magát, de 2001 helyett nem lett volna-e indokoltabb esetleg valamilyen, a hazai politikai életben jelentős történés időpontját választani?