A Magyar Rádió lebontásra ítélt 6-os stúdiója: miért kellene műemlékként megmaradnia?
Az 1930-as években az első nagy rádióstúdók egyikeként épült fel, és szinte az utolsóként maradt mindmáig használatban.
Rádiózásunk ugyanolyan jelképe, mint a lakihegyi szivarantenna
– írta a 6-os stúdióról a Magyar Rádió legendás hangmérnöke, Ujházy László, jó másfél évtizede, amikor először bizonytalanná vált a Bródy Sándor utcai épületegyüttes sorsa. – "Míg azonban az antenna inkább magához a műsorszóráshoz kötődik, addig a hatos a magyar zenekultúra egyik felbecsülhetetlen eszmei értékű szentélye.“
Szentélyt lebontani nem szép dolog. A most éppen újból érvényben lévő bontási engedély szövevényes történetében volt is olyan fordulat, amikor az illetékes kormányhivatal örökségvédelmi osztálya megfontolandónak tartotta, hogy kultúr- és rádiótörténeti jelentőségére tekintettel a 6-os stúdiót ne bontsák le, amikor leradírozzák a Rádió több más épületét, de ez végül jámbor óhaj maradt. Pedig egyetemet terveznek erre a területre, és a tudomány ottthonában nyilván jó helye lenne egy műszaki műemléknek.
Az akkor Nagystúdió néven emlegetett épület 1933 májusában lett készen, a stúdió 1935 nyarától működött. Nemcsak gyorsan, hanem a maga nemében az elsők között, a londonival és a berlinivel nagyjából egy időben készült el. „Talán meglepőnek tűnik a régi gyorsaság. Ám ne feledjük: abban az időben az elcsatolt nemzetrészek felé szinte a rádió jelentette az egyetlen összekötő kapcsot“ – idézi fel Ujházy tanulmánya.