Egy évtizeddel ezelőtt tíz megkérdezett nyugat-európai közül talán minden ötödik tudta, ki az Európai Közösség (EK) brüsszeli bizottságának elnöke, ma azonban a közvélemény-kutatások szerint legalább hatan vágnák rá: Jacques Delors. A bizottságot ugyanis ez a francia politikus alakította a nyugat-európai integráció irányítójává, s annak vezetője így már egyenrangú félként vehet részt a hét vezető ipari ország évi csúcstalálkozóin.
Bírálói szerint Delors túl magasra tört, és sokszor a bizottságban megszokott kollegialitás kárára, azt azonban még a mértéktartó brit Financial Times is elismeri, hogy Delors-nak a bizottság élén eltöltött egy évtizede alatt Európa arca olyan változáson ment keresztül, amilyet a második világháborút követően egyetlen más politikusnak sem sikerült elérnie. Hiszen a német Konrad Adenauer, a francia Charles de Gaulle vagy a brit Margaret Thatcher hozzá hasonlóan korszakokat jelölő változásokat hajtott végre, ám „csak” a saját országában, míg Delors egyénisége és az általa kezdeményezett lépések egy évtizeden keresztül meghatározták a Közös Piacból Európai Közösséggé, majd Európai Unióvá alakuló nyugat-európai integráció életét, s legalább az ezredfordulóig kijelölték a továbbfejlődés útját.