Révész Sándor "Ne válasszunk magunknak elnököt!" című írása – ami végkövetkeztetésében a NER politikai elméletének apológiája – négy elnöktípust lát lehetségesnek. Az első a díszelnök, akinek nincs sem politikai hatalma, sem programja. Szerepe ceremoniális, akit azonban "nem lehet választani, mert minden választásnak politikai tartalma van, s a választással együtt a díszelnöknek is lenne politikai tartalma, és akkor már nem lenne dísz." A második típus az elnöki rendszer, ahol a hatalom egésze az elnök kezében van, de erről hazánkban nincs szó.
A harmadik lehetőség a középerős elnök, "aki valamilyen mértékben szintén kormányosa az országnak, mint a kormányfő". Ha a középerős államfő a kormányfővel egy irányba kormányozza az országot, az egyik "felesleges, csak ballaszt az államgépezetben, ha ellenkező irányba, az ország kormányozhatatlanná válik".
