A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A Horthy-rendszer emléke olyan, mint egy nem hatástalanított akna, amely bármikor felrobbanhat. A bécsi döntés idején, ha a román és a magyar elitek akartak volna tárgyalni egymással, meg tudták volna oldani a gondokat. De inkább elrohantak Mussolinihez és Hitlerhez – mondja Vida Gábor erdélyi író, akinek sorra jelennek meg regényei a Magvetőnél. A legújabb, a Senkiháza – Erdélyi lektűr ismét egy jellegzetes kelet-közép-európai történetet mesél el.
HVG: Különös a fogadtatása a Senkiháza – Erdélyi lektűr című regénynek: vagy nagyon szeretik, vagy azt mondják, túl sok szó esett már Trianonról, Erdélyről, elég volt a történelmi traumából.
Vida Gábor: Csak az igazat mondják! Nem tudom felmérni a könyv hatását, de egy keresztény atyafi azt mondta nekem, hogy most már elege van az erdélyiekből.
HVG: Sokszor volt már elegük a magyarországiaknak az erdélyiekből.
V. G.: Mindig elegük van a magyarországiaknak belőlünk. Valószínűleg azért, mert hasonlítunk rájuk. Pénzt akarunk, enni akarunk, el akarjuk venni az elvehető földeket, helyettük akarunk gondolkodni, meg akarjuk szabni, merre menjen a világ. Ezért nem szeretjük mi, magyarok egymást, mert hasonlítunk egymásra.
HVG: A románok meg a magyarok szeretik egymást?
