Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Budakeszi úton.
Maradtunk is az elején, mert nyáridéző kora tavasz ide vagy oda, nem kirándulni indultunk, hanem enni. Vasárnapi ebédet. Barátokkal, akiket mindig is szívesen látunk az asztalunknál, de ezúttal nem volt késztetésünk odahaza traktálni őket, arra ott a mindjárt beköszöntő húsvét.
Kinéztük hát a helyet, amiben az a szép, „hogy az ember otthon érzi magát, de még sincs otthon”, miként Alexander Brody aposztrofálta a Szépilona Bisztrót.
S nem, nem írtuk rosszul a nevét, nem kell bejegyezni helyesírásból az egyest az ellenőrzőnkbe. Így anyakönyvezték magukat, amikor 2020 nyarán megnyitottak (két covidos karantén között elég nagy kihívás volt), és jelezni akarták, ez nem az a ház, ahol semmi sem változik.
Egy magyar bombaszakértő segítette az 1920-as években a japán elnyomás ellen harcoló koreai szabadságharcosokat – derül ki Csoma Mózes, a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának dékánja, volt dél-koreai magyar nagykövet tanulmányából.
Olaszországi nyaralása idején történt végzetes baleset az osztrák extrémsportolóval.
Az Evergrande csődje óta tudhatjuk: elég nagy bajok vannak a kínai ingatlanszektorral.
