Gazdag József: Curriculum vitae – Egy Liverpool-szurkoló élete

1985, nyár
VSS Kassa–Ferencváros 0–0

Apám az egyetlen csehszlovákiai magyar napilap, az Új Szó kassai tudósítója. A szerkesztőségben telex, fax, írógép, telefon. Egyik tanítónőm – ezt akkor még nem tudjuk – a kommunista állambiztonság besúgója. Hétvégenként a VSS Kassa meccseire járunk. Apám térdén ülök. Klasszikus Bildungsroman. Ő visz ki a Fradi elleni felkészülési meccsre is. A pályán Zsiborás, Jancsika, Ebedli, Bánki, Pölöskei.

1990, tavasz
Štart VD Barca–Lokomotíva Kassa 1:3

Tizenhárom évesen a Barca csapatkapitánya vagyok. Erős mondat egy önéletrajzban. Bárca (régiesen Bárcza, szlovákul Barca) Kassa egyik városrésze. Piros mez, piros nadrág, piros sportszár. Trikromát színtévesztőként nem ideális kombináció. Ha lehajtom a fejem, a csapattársaim beleolvadnak a zöld háttérbe. Így tanulok meg fölemelt fejjel futballozni. Az ellenfélnél ott van Ján Kozák, aki később a 2010-es világbajnokságon is pályára lép. Ezen a meccsen nem rúg gólt, én igen, szabadrúgásból. Akkor még úgy tűnik, lehet belőlem valaki. (SPOILER: Nem lett.)

1991, tél
VSS Kassa–Dinamo Kijev „B” 3:1

Anyám munkanélküli, pulóvereket köt otthon, azokkal piacolunk, állunk egy kempingasztal mögött a hétvégi vásárokban, Lőcsén, Késmárkon, Kisszebenben. Ha kapok zsebpénzt, meccsjegyre költöm. A belépő ára tíz csehszlovák korona. Az edzőpályán fogadjuk a Dinamo Kijev tartalékcsapatát. Havazik, fúj a szél, de nem fázom. Azt kiabálom én is: „Let’s go, VSS!”

1993, ősz
VSS Kassa–Slovan 1:1

Oravec Lacitól (nyugodjék békében) kapok egy Ferencváros-zászlót, azzal megyünk a Slovan elleni meccsre, kassai magyar gimnazisták. Néhány perccel a vége előtt, zuhogó esőben egyenlít a VSS a „nagy Slovan” ellen. Leírhatatlan pillanatok. Konfettik, pénztárgépszalagok, kalapok röpte. „S az esernyők fényesen, suhogva keringtek, szálltak a magosba.”