Nemzetközi lapszemle: Benjamin Netanjahu végtelen és nyerhetetlen háborúba lavírozta magát
A Guardian szemleírója szerint a gázai tűzszünet egyetlen akadálya az izraeli miniszterelnök. Putyin a nemzetközi illiberális tengely irányítója, írja a Washington Post. Giorgia Meloni működését értékeli a Süddeutsche Zeitung. A lap az ukrajnai háború jelenlegi állásával is foglalkozik. A Wall Street Journal szerint hiú ábránd azt gondolni, hogy Hszi Csin-ping letett Tajvan megtámadásáról. Válogatásunk a világlapok cikkeiből.
Reuters
A magyar Integritás Hatóság vezetője írásban is kezdeményezte az Orbán-kormánynál, illetve a Bizottságnál, hogy hivatala kapjon szélesebb jogkört a korrupció visszaszorítására, mert különben nem tudja ellátni feladatát. A brit hírügynökség megszerezte a négyoldalas levelet, amelyben Bíró Ferenc felveti, hogy munkatársai házkutatásokat hajthassanak végre, továbbá nyomozhassanak.
A testület két éve jött létre, miután a Fidesz ezzel is igyekezett leszerelni Brüsszel aggodalmait. Ám az igazgató most igényt tart arra, hogy akár szankciókat is elrendelhessen mindazok ellen, akik nem működnek együtt vele a gyanúsítottak közül. Továbbá emberei minden bejelentés nélkül átkutathatnának idegen érdekeltségeket, javakat, iratokat foglalhatnának le. Hozzáférnének bizalmas adatokhoz, ideértve a közbeszerzési pályázatok részleteit, azon kívül fedett eszközöket alkalmazhatnának.
Nemzetközi jogvédő szervezetek szerint Orbán Viktor már jó ideje csókos üzletembereknek passzol át uniós pénzeket, amire a kormányfő azt válaszolja, hogy neki nincs köze üzleti ügyekhez, illetve hogy Magyarország csak annyira korrupt, mint bármely más állam. Ugyanakkor Bíró kívánságlistájáról nem nyilvánított véleményt.
Washington Post
Vlagyimir Putyin irányítja a világban az illiberális tengelyt, mivel hívei a fejlett demokráciákban vonzónak találják, hogy elutasítja a nyugati liberális elitet. A háborút úgy állítja be, hogy az egy nagyobb civilizációs harc része, és ebben az ő rendszere a hagyományos értékekért küzd a dekadens ellenféllel szemben – fejti ki a külpolitikai szerkesztő, Ishaan Tharoor.
Idézi Mihail Zigart, a New Yorkban élő orosz író-újságírót, aki szerint Moszkva szemében a háború Amerikával, a Nyugattal, a Sátánnal folyik. Mindazokkal, akik felelősek az erkölcsi leromlásért. A gyűlölet segítségével átmossa a nép agyát, ez jól ismert a fasizmusból.
De egyáltalán nincs elszigetelve, mert vannak barátai: Orbán Viktor, a harmadik világ despotái és az amerikai szélsőjobb prominensei. Anne Applebaum történész-politológus fejtette ki nemrégiben, hogy váltott az orosz és a kínai propaganda: célja, hogy sok társadalomban lebontsa a liberális-demokratikus alapokat.
A putyini gyerekvállalási programot szajkózzák az olyanok, mint Orbán, és mások nyugaton, akik szintén elutasítják a migrációt és nőellenes politikát folytatnak. A közelgő választások lökést adhatnak nekik. A magyar kormányfő a minap a CPAC budapesti fórumán lelkesítette Donald Trumpot és az európai szuverenistákat.
Méltó illiberális társa a grúz miniszterelnök, Irakli Kobakhidze, aki ugyanezen a tanácskozáson kirohant mindazok ellen, akik hazájában tüntetnek az orosz kaptafára készülő „ügynöktörvény”, valamint a sajtószabadság korlátozása ellen. Ilyen szabályozás már legalább 60 országban született, vagy van a parlament előtt.
New York Times
A London School of Economics egyik professzora arra számít, hogy Európát hamarosan elárasztja a radikális jobboldal. Lea Ypi, akinek szakterülete a politológia, nincs jó véleménnyel az EU-ról, mert úgy ítéli meg, hogy az a rengeteg demokratikus rizsa ellenére valójában oligarchikus képződmény. Technokraták irányítják egy senki által meg nem választott testület révén, és nem teszi lehetővé, hogy a polgárok kinyilvánítsák véleményüket a politikáról. Hát még hogy részt vegyenek annak alakításában!
A költségvetési szabályok a gazdagokat védik, a szegényekre viszont nadrágszíjmeghúzó intézkedéseket kényszerítenek. A kevés tehetős érdekei döntenek, viszont sokak szabadságát korlátozza. Ezek a hiányosságok magyarázzák jórészt a szélsőjobb felfutását. Egy felmérés azt támasztja alá, hogy az embereket sokkal jobban izgatja a szegénység, az álláslehetőség, az életszínvonal és a klímaváltozás, mint a migráció.
Vagyis a radikálisok vonzerejét valójában az adja, hogy bírálják az Uniót, mivel az képtelen megoldani a tömegek mindennapi gondjait. Ám az európai vezetők kioktatják a polgárokat, ahelyett, hogy nagyobb beleszólást adnának nekik a dolgokba.
De nem szükségszerű, hogy megerősödjön a radikális jobb. Ám ameddig az továbbra is diktálja a közbeszédet és rájátszhat a társadalom csalódottságára, addig hiábavaló hivatkozni az európai értékekre, jön az áradat, amiben megfullad a szabadság.
Süddeutsche Zeitung
Tökéletesen álcázza magát az olasz miniszterelnök: elfogadtatta magát az európai politikai középpel, holott tovább emelkedik az államadósság és ezzel egy új pénzügyi válság eshetősége. Azon kívül – érdemi reformok híján – odahaza óriásira nőtt a társadalmi szakadék, az ifjúság helyzete kétségbeejtő.
Így foglalja össze a helyzetet Marc Beise, a római tudósító, aki szerint ezek után meglepő, hogy az európai kormányok mennyire nem aggódnak Olaszország miatt. Pedig Giorgia Meloni erős, jobbos politikus, aki pragmatikus, amennyiben szilárdan támogatja Ukrajnát, és időnként segít megfékezni az olyan eszmetársait, mint Orbán Viktor. A migráció ügyében letett a tengeri blokádról, inkább kiszervezi a probléma megoldását. Ezzel együtt egyre nagyobb a befolyása a kontinensen.
Bírálói arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad lépre menni neki. Merthogy továbbra is posztfasiszta és jobboldali autokrata, és majd kimutatja a foga fehérjét az egy hónap múlva esedékes választás után. Főleg ha később Donald Trump, illetve Marine Le Pen is befut. Így ő az olasz demokrácia potenciális sírásója.
És tényleg próbálja jobbra tolni az országot. Nem csinál titkot belőle, hogy hatalmat akar a sajtó fölött. De úgy állítja be, hogy ő az üldözött, akit kirekesztenek, nem vesznek komolyan, ám most majd megmutatja. A közmédiában egyik botrány követi a másikat.
Egyáltalán nem hajlandó nyilvánosan szakítani pártja fasiszta múltjával, viszont megkötné az újságírók kezét, továbbá megnyirbálná a bírák önállóságát. A saját hatalmát ellenben alkotmánymódosítással növelné meg. De az európai politikusoknak együtt kell működniük vele, mert csak akkor van esélyük rá, hogy megfelelő útra tereljék, sőt szükség esetén feltartóztassák.
Süddeutsche Zeitung
A vezető német lap brüsszeli tudósítója úgy ítéli meg, hogy a Vlagyimir Putyin elleni harc Ukrajnában válik el. Épp ezért nagyon fontos, hogy Olaf Scholz német kancellár támogatja a balti államokat, de a Kreml urát máshol kell megállítani.
Daniel Brössler szerint a héten Németország két jelzést küldött Moszkvának. Az egyik, hogy hazarendelte a Alexander Lambsdorff nagykövetet, mivel az oroszok meghekkelték a szociáldemokraták számítógépes hálózatát. A másik, hogy a kormányfő a Baltikumban megerősítette: orosz támadás esetén megvédik a NATO területének minden négyzetcentiméterét.
Az orosz inváziós csapatok nyomulásával, a Kreml hivatalában megerősített önkényurának minden egyes nukleáris fenyegetésével csak sürgetőbb lesz, hogy a Nyugat felkészüljön a legvégső esetre. Ebben szinte teljesen egységes a demokratikus Európa. Ám az ügyben már eltérnek a vélemények, hogy mit kellene tenni.
Ukrajnában dől el, mennyire lesz veszélyes a földrész. Emmanuel Macron joggal állapította meg, hogy orosz győzelem esetén többé nem lenne biztonság a kontinensen. Épp ezért drasztikusan fokozni kell az erőfeszítéseket Kijev megsegítésére, mert ukrán földön kell megálljt parancsolni Putyinnak.
Wall Street Journal
Hszi Csin-ping rengeteget tanult a háborúból – fejti ki Alexander Gabujev, a Carnegie Kutató Intézet berlini Oroszország-Eurázsia Központjának igazgatója. A Nyugat persze azt remélte az elején, hogy Kína az ukrajnai tapasztalatok alapján visszariad Tajvan letámadásától, ám ez ma már hiú álom.
Peking mindenesetre az invázió megindulása után sürgős lépéseket tett, hogy megerősítse hadigépezetét. Azt is leszűrte, hogy hosszú küzdelemre kell berendezkednie és ehhez hatalmas fegyverkészletekre, rakétákra és drónokra lesz szüksége, no meg arra, hogy ezeket szakmányban tudja előállítani. Csak egy félmondat ide: a drónok forradalmasították a hadviselést az ukrán viszályban.
Moszkva ugyanakkor átvészelte a szankciókat, mivel továbbra is jelentős szerepet tölt be a világ energiapiacán, pénzügyileg már korábban megkezdte a leválást a nemzetközi rendszerről és kerülő úton tudta pótolni a tilalmi listára került árukat. A hadikasszája tele van, még legalább két évig tud háborúzni.
Kína ugyanakkor sokkal jobban beépült a világgazdaságba, mint az oroszok, ami egyben azt jelenti, hogy az esetleges nyugati korlátozások jobban megviselnék, viszont több eszköze van a visszavágásra, mint Moszkvának.
Ugyanakkor Pekingnek minden alapja megvan annak a feltételezésére, hogy a társadalom mellé áll, ha lerohanja Tajvant, de ezt védelmi erőfeszítésnek állítja be. Azon kívül azt látja Ukrajna kapcsán, hogy a nyugati támogatás töredezik.
Guardian
A lap neves külpolitikai szemleírója úgy véli, hogy a gázai tűzszünetnek egyetlen akadálya van: Benjamin Netanjahu, mert ő aztán nem hajlandó semmiféle kompromisszumra. Simon Tisdall emlékeztet arra, hogy a politikus elutasította a legutóbbi ajánlatot is, ám sem ő, sem a Hamasz vezetése nem játszhat emberi életekkel.
Meg kell állapodni, haladéktalanul véget kell vetni az övezet bűnös bombázásának, és le kell állítani a támadásokat menekültekkel teli körzetek ellen. A szélsőséges szervezetnek fokozatosan el kell engednie a túszokat, abba kell hagynia ezt a húzd meg-ereszd meg-játékot, de mindenekelőtt könnyíteni kell a civil lakosság kínjain.
A megbékélés legnagyobb akadálya, hogy a kormányfő szerint a győzelmet csak az jelenti, ha sikerül teljesen és véglegesen megsemmisíteni a terrorszervezetet. Saját csapdájába esett, így végtelen és nyerhetetlen háborúra kényszerül. De pont ez a célja, nehogy akár még tűzszünet esetén is bíróság elé lehessen állítani az ismert korrupciós vádakkal.
Az ellenzék előrehozott választásokat akar, amiről a hatalom hallani sem akar, pedig akkor meg lehetne szabadulni a szélsőjobbos koalíciótól. Az már önmagában elegendő ok Netanjahu leváltására, hogy ilyen elemekkel állt össze. Ugyanakkor romokban az izraeli hadsereg tekintélye, miután tömegesen öl meg civileket Gázában.
Az USA ugyanakkor továbbra is túl óvatos, pont ezért került pl. Ukrajna két év után a vereség szélére. De ha az izraeli vezető továbbra is semmibe veszi Washingtont, hogy mentse a saját bőrét, akkor Amerikában azonnal le kell állítania a fegyverküldeményeket és szankciókat kell elrendelnie, továbbá nyíltan pártolnia kell, hogy Netanjahut nemzetközi bíróság elé állítsák háborús bűnök miatt.