Ha nem zajlana éppen a 60. Képzőművészeti Biennálé Velencében, csupán csak ezért az anyagért is érdemes volna felkerekedni a lagúnák közé: a Liminal fajsúlyos összeállítás korunk egyik legjelentősebb képzőművészének munkáiból. Pierre Huyghe retrospektív kiállítása különleges élménnyel kínál meg egy olyan mélyen megragadó miliőben, ahol az emberi lények számára otthonos tér és idő értelmezhetetlen. Nagy Mercédesz írása.
A 87 éves világhírű gyűjtő, François Pinault két kiállítótérrel is rendelkezik Velencében. A helyszíneken a biennálé alatt a kortárs képzőművészet két megasztárja állít ki: Julie Mehretu a Palazzo Grassiban mutatja be Ensemble címen összegyűjtött anyagát; a Punta della Doganaban, egy 17. századi vámházban az Akadémia közelében, Pierre Huyghe retrospekítvje látható. Huyghe az egyik legkülönlegesebb, leginvenciózusabb alkotó, pre-, poszt- és transzhumán világok megteremtője, munkái egyszerre használják a legfejlettebb technológiákat és hatnak ősi, időtlen mágikus erővel. Ilyen léptékű kiállítása utoljára 2013-ban volt a párizsi Pompidou Központban.
Huyghe spekulatív fikcióinak velencei gyűjteménye az elmúlt 10 év munkáiból válogat, de több új alkotás is készült az alkalomra. A kibernetika, az idegtudomány, a sci-fi, a filozófia és a fantázia között elhelyezkedő, a kiállítás kísérő szövegeiben rendre „spekulatív narratívá”-nak nevezett eljárása minden alkotása esetében megkérdőjelezi a konvencionális valóságot.
Emellett munkái állandó jellemzője az esetlegesség és a kiszámíthatatlanság, az alkotások gyakran a látogatók szeme előtt készülnek, pontosabban generálják magukat. Nem egyszer dolgozott már élő ökoszisztémákkal: méhekkel, rovarlárvákkal, de rákos sejtekkel is. A 2012-es Documenta 13-ra Untitled címmel egy fekvő női aktszobrot készített, melynek feje egy élő méhkas volt; a münsteri Skupltuprojekte 2017-es kiadására pedig a bizarr médiumkeresztezéseiről – film, szobor, public art és elő organizmusok – akkor már jól ismert Huyghe egy időn kívüli architektonikus biotópot alkotott meg egy használaton kívüli műjégpálya terében.
A magyar vasút olyan, mint a magyar oktatás vagy az egészségügy: rendkívül elhivatott emberek hatalmas munkája kell ahhoz, hogy ellensúlyozzák, mennyire kevés pénzt ad az állam. Ami pénz a vasútra megy, az arra jó, hogy a menetrend ne nagyon romoljon, a legrosszabb kocsikat lecseréljék, na és hogy a Budapest–Belgrád vasút épüljön.
Az Oroszország-szakértő szerint köze lehetett a palágykomoróci templom elleni támadáshoz az Orbán-kormánynak.
Az indulásról, az érkezésről és az űrben végzett kísérletekről is beszélt az űrből nemrég visszatért magyar asztronauta.
Azt állította, nem volt verésnyom a férfin.
A lezárásért felelős szervezet azt ígérte, hogy nem adják fel.
A gyakorlógépekkel van a hiba.
A Tisza szigetek volt koordinátora az Irány a Jövő Párt elnöke.
Egyre inkább úgy érződik, hogy a magyar kormánypárt nem csak az online világban kerül vesztes helyzetbe.
Elszállók, összeukránozás, levelibéka, választalan, repülőember.
