Címkézőgép, betűlámpa, bélyegző – szokatlan eszközökkel születtek új művek a Vízivárosi Galéria játékos kurátori kísérletében. Fodor Balázs tíz képzőművészt kért fel arra, hogy sorsolással kapott médiumukból kiindulva gondolják újra a szöveg és a kép kapcsolatát. A végeredmény a Szavaink súlya című, november 27-ig látogatható tárlaton látható.
Varsó Kelet-Közép-Európa egyik meghatározó kortárs művészeti központjává lépett elő. A szeptemberi, 16. Warsaw Gallery Weekenden is megmutatkozó modell azt példázza, miként változhat át a piaci lendület hosszú távon is fenntartható, nemzetközileg versenyképes kulturális közeggé.
A japánpapír egyszerre lehet könyv, lámpás, esőkabát, szamurájfegyverzet, legyező vagy akár többméteres szélzsák – miközben művészeti alkotások hordozójaként is évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be. A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum új kiállítása, melynek középpontja egy évtizedekig raktárban rejtőző, Xántus János expedíciójáról származó papírminta-gyűjtemény, bemutatja, hogyan lett a növényi rostokból készült papír a japán kultúra egyik sokoldalú és különleges anyaga.
Anton Prinner ma még kevéssé ismert Magyarországon, pedig 1902-ben itt látta meg a napvilágot – Prinner Anna néven. Festőként, grafikusként, szobrászként és keramikusként is egyedülálló világot teremtett. A Musée Magnelli október 28-ig megtekinthető nagyszabású kiállítása most a Cannes melletti Vallaurisban töltött éveinek fontos darabjait mutatja be az egyiptomi mitológiát idéző kerámiáktól a monumentális faszobrokon és ezoterikus sakk-készleten át a különleges grafikai munkákig.
Húsz év egy kortárs galéria életében önmagában is teljesítmény. Az INDA Galéria 2006 óta működik, átvészelve gazdasági válságot, világjárványt, változó támogatási viszonyokat és a szűk hazai műtárgypiacot. A jubileumi kiállítás apropóján arról beszélgettünk a galéria vezetőivel és művészeivel, mitől maradhat életképes egy galéria, és hogyan lehet egyszerre közösséget és piacot építeni.
A múzeumok közötti együttműködés már a XIX. század közepén, a modern múzeumok kialakulásával kezdetét vette, de formái jelentősen kibővültek az idők folyamán. Az egyik legújabb forma a közös műtárgyvásárlás, aminek érdekében akár különböző országokban működő intézmények is összefoghatnak.
Húsz évvel az indulása után kiállítás idézi meg a 15 éve megszűnt Boulevard és Brezsnyev Galériát. A Király utcai legendás kultúrbazár egyszerre volt galéria, klub, közösségi tér és művészeti kísérlet – egy sokszínű, szabad közeg, amelynek igazán azóta sem született utódja.
A Szentszék idei velencei programja – egy rejtett karmelita kert hanginstallációival és a Santa Maria Ausiliatrice Bingeni Szent Hildegard munkásságához kapcsolódó „archívumával” – a figyelmet állítja középpontba, és egészen más tempót diktál, mint a Biennálé harsányabb helyszínei. A The Ear is the Eye of the Soul többek közt Brian Eno, Patti Smith, FKA twigs és Alexander Kluge műveivel keres kortárs nyelvet a XII. századi misztikus örökségéhez.
Látványos fényekkel töltik meg a Margitsziget Rózsakertjét azon az ingyenes szabadtéri fényművészeti tárlaton, amelyen hazai és nemzetközi alkotók installációi várják az érdeklődőket augusztus 22-ig, este fél kilenc és éjjel egy óra között.
Angela Merkel csaknem öt évvel a visszavonulása után mutatta meg, hogyan szeretné, hogy emlékezzenek rá – vizuálisan. A róla készült portréfestmény – mely a német hagyományokba illeszkedően minden leköszönő kancellárról elkészül, úgy, ahogyan azt a portréalany szeretné –, nem szolgál újabb olvasattal Németország első női szövetségi vezetőjét illetően, viszont tovább erősíti a róla kialakult képet. És közben újra fellobbantja a vitát arról, van-e még helye a hagyományos politikusportréknak a 21. században.
A Molnár Ani Galéria immár szokásos nyári csoportos kiállítása a texere címet viseli, és a művek sora a szöveg fogalma köré szerveződik. A szeptember 11-ig látogatható színes anyag egyik kurátorával, Balogh Imolával beszélgettünk.
Szeptember 27-én derül ki, kapjon-e több közpénzt a múltjával és jövőjével egyaránt küzdő 116 éves Kunsthaus. Az intézmény jó példa arra, hogyan válhat egy kulturális beruházás egyszerre turisztikai sikerré, pénzügyi teherré és erkölcsi viták kereszttüzében álló intézménnyé.
Dürer, Kondor Béla és Georg Baselitz ritkán kerülnek egy mondatba, a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítóterében mégis természetesnek hathat a találkozásuk. Az Apokalipszis című, szeptember 13-ig megtekinthető kamaratárlat ötszáz év művészetén keresztül mutatja meg, hogyan változnak a világvége képei, miközben a fő kérdések ugyanazok maradnak.
A kiállítás koncepciója intellektuális csemege, kissé talán túlbonyolított alternatív bejárási útvonalakkal. A Black Mirror. A jövő hosszú árnyéka című, 2026. október 18-ig megtekinthető tárlat két kurátorával, Kálmán Borbálával és Készman Józseffel beszélgettünk.
Az idei Velencei Biennále egyik legizgalmasabb kísérőkiállítása új nyelvet keres a mesterséges intelligencia korának leírására. A Strange Rules a „protocol art”, vagyis a protokollművészet fogalmán keresztül vizsgálja, miként szervezik algoritmusok, adatkészletek és platformszabályok a kortárs kultúrát és a nyilvánosság működését.
Majdnem négy évtizeden át csak néhányan láthatták Jávor István 1980 és 1985 között Erdélyben készült fotóit. A Ceaușescu-korszak hétköznapjait dokumentáló sorozatból tavaly könyv, idén pedig kiállítás született a FUGA-ban. A fotográfussal arról beszélgettünk, miért maradt ennyi ideig rejtve ez a különleges anyag, és mit lát ma azokban az arcokban és történetekben, amelyeket fiatalon megörökített. A kiállítás a hét végéig megtekinthető.
Miközben a nemzetközi műtárgypiac továbbra is ingatag, a világ legjelentősebb kortárs művészeti vására ismét bebizonyította, hogy folyamatos megújulással képes megőrizni vezető szerepét – és hogy a művészet köré szerveződő személyes élmény továbbra is pótolhatatlan.
Thalész szerint az őselv a víz: minden víz, és minden vízből lesz – utal Arisztotelész Metafizikájában az első filozófusra, aki nem mitikus ősökkel, hanem egy anyag megjelenésével magyarázta a világ eredetét. Ma a kortárs képzőművészet és a kritikai elmélet is határozottan a folyékony ősanyag felé fordul: napjainkra a thalészi kozmológia radikális, poszthumanista sőt feminista irányt vett. A kortárs diskurzusban hidrofeminizmus néven ismertté vált vízbázisú elmélet a folyadékok közösségére, az áramlásra és a bolygó szintű materiális összetartozásra helyezi a hangsúlyt – ami egyre határozottabb aktualitást nyer a várhatóan extrém aszályhelyzetet hozó idei nyár elején.
A Care Matters című tárlat a házimunka, az anyaság és az idősgondozás kérdéseit vizsgálja a feminista művészet eszközeivel. Az öt évtizedet átívelő tárlat érzékelteti, hogy a reproduktív, például háztartásbeli munka – bár egyre több szó esik róla – ma is a társadalom egyik legkevésbé látható, mégis nélkülözhetetlen pillére.
Dél-Korea úgy épített globális kulturális márkát, hogy közben saját tradícióit sem számolta fel. A hanbok, a konfuciánus minimalizmus vagy a tradicionális kézművesség ma ugyanúgy része a koreai exportnak, mint a K-pop vagy az AI-alapú médiaművészet. Helyszíni riport.
