#A mű

Picassóval építette a kerámiaművészet vallaurisi fellegvárát, de hazájában, Magyarországon nem lett próféta Anton Prinner

Anton Prinner ma még kevéssé ismert Magyarországon, pedig 1902-ben itt látta meg a napvilágot – Prinner Anna néven. Festőként, grafikusként, szobrászként és keramikusként is egyedülálló világot teremtett. A Musée Magnelli október 28-ig megtekinthető nagyszabású kiállítása most a Cannes melletti Vallaurisban töltött éveinek fontos darabjait mutatja be az egyiptomi mitológiát idéző kerámiáktól a monumentális faszobrokon és ezoterikus sakk-készleten át a különleges grafikai munkákig.

„Ez nem olyan, mint egy autót eladni. Ez egy ízlésbeli ügy” – húszéves az INDA Galéria

Húsz év egy kortárs galéria életében önmagában is teljesítmény. Az INDA Galéria 2006 óta működik, átvészelve gazdasági válságot, világjárványt, változó támogatási viszonyokat és a szűk hazai műtárgypiacot. A jubileumi kiállítás apropóján arról beszélgettünk a galéria vezetőivel és művészeivel, mitől maradhat életképes egy galéria, és hogyan lehet egyszerre közösséget és piacot építeni.

Együtt megvenni, felváltva bemutatni – jogi útvesztők között keresnek új utakat a gyűjteményépítő múzeumok

A múzeumok közötti együttműködés már a XIX. század közepén, a modern múzeumok kialakulásával kezdetét vette, de formái jelentősen kibővültek az idők folyamán. Az egyik legújabb forma a közös műtárgyvásárlás, aminek érdekében akár különböző országokban működő intézmények is összefoghatnak.

Üvöltött Zappa, és bárki kiállíthatott – a Boulevard és Brezsnyev hosszú árnyéka

Húsz évvel az indulása után kiállítás idézi meg a 15 éve megszűnt Boulevard és Brezsnyev Galériát. A Király utcai legendás kultúrbazár egyszerre volt galéria, klub, közösségi tér és művészeti kísérlet – egy sokszínű, szabad közeg, amelynek igazán azóta sem született utódja.

A Szentszék már perfektül beszéli a Velencei Biennálé kortársművészeti nyelvét

A Szentszék idei velencei programja – egy rejtett karmelita kert hanginstallációival és a Santa Maria Ausiliatrice Bingeni Szent Hildegard munkásságához kapcsolódó „archívumával” – a figyelmet állítja középpontba, és egészen más tempót diktál, mint a Biennálé harsányabb helyszínei. A The Ear is the Eye of the Soul többek közt Brian Eno, Patti Smith, FKA twigs és Alexander Kluge műveivel keres kortárs nyelvet a XII. századi misztikus örökségéhez.

Festett lombkoronák és csillagkapu 18 méteres alagúttal – különleges fényinstallációk a Margitszigeten az ünnepi hétvégére

Látványos fényekkel töltik meg a Margitsziget Rózsakertjét azon az ingyenes szabadtéri fényművészeti tárlaton, amelyen hazai és nemzetközi alkotók installációi várják az érdeklődőket augusztus 22-ig, este fél kilenc és éjjel egy óra között.

„Tollba mondta?” Angela Merkel sokakat meglepett, amikor kiválasztotta, ki fesse meg a Kancellárgalériába szánt portréját

Angela Merkel csaknem öt évvel a visszavonulása után mutatta meg, hogyan szeretné, hogy emlékezzenek rá – vizuálisan. A róla készült portréfestmény – mely a német hagyományokba illeszkedően minden leköszönő kancellárról elkészül, úgy, ahogyan azt a portréalany szeretné –, nem szolgál újabb olvasattal Németország első női szövetségi vezetőjét illetően, viszont tovább erősíti a róla kialakult képet. És közben újra fellobbantja a vitát arról, van-e még helye a hagyományos politikusportréknak a 21. században.

A szöveg és a kép is összeszőhető – Balogh Imola kurátor a texere című kiállításról

A Molnár Ani Galéria immár szokásos nyári csoportos kiállítása a texere címet viseli, és a művek sora a szöveg fogalma köré szerveződik. A szeptember 11-ig látogatható színes anyag egyik kurátorával, Balogh Imolával beszélgettünk.

Svájc legnagyobb művészeti múzeumának sorsáról népszavazáson dönthetnek a zürichiek

Szeptember 27-én derül ki, kapjon-e több közpénzt a múltjával és jövőjével egyaránt küzdő 116 éves Kunsthaus. Az intézmény jó példa arra, hogyan válhat egy kulturális beruházás egyszerre turisztikai sikerré, pénzügyi teherré és erkölcsi viták kereszttüzében álló intézménnyé.

Más ez az apokalipszis: a világvége bibliai képei a Szépművészetiben, különleges meglepetéssel

Dürer, Kondor Béla és Georg Baselitz ritkán kerülnek egy mondatba, a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítóterében mégis természetesnek hathat a találkozásuk. Az Apokalipszis című, szeptember 13-ig megtekinthető kamaratárlat ötszáz év művészetén keresztül mutatja meg, hogyan változnak a világvége képei, miközben a fő kérdések ugyanazok maradnak.

Kelet-európai művek iróniával, humorral és pesszimizmussal – utópiák, disztópiák és más '-tópiák' a Ludwig Múzeumban

A kiállítás koncepciója intellektuális csemege, kissé talán túlbonyolított alternatív bejárási útvonalakkal. A Black Mirror. A jövő hosszú árnyéka című, 2026. október 18-ig megtekinthető tárlat két kurátorával, Kálmán Borbálával és Készman Józseffel beszélgettünk.

Mi fán terem a protokollművészet? – ezen a velencei AI-kiállításon bevezetnek a rejtelmekbe

Az idei Velencei Biennále egyik legizgalmasabb kísérőkiállítása új nyelvet keres a mesterséges intelligencia korának leírására. A Strange Rules a „protocol art”, vagyis a protokollművészet fogalmán keresztül vizsgálja, miként szervezik algoritmusok, adatkészletek és platformszabályok a kortárs kultúrát és a nyilvánosság működését.

A Ceaușescu-korszak hétköznapjai, ahogy alig láttuk: előkerültek Jávor István erdélyi fotói

Majdnem négy évtizeden át csak néhányan láthatták Jávor István 1980 és 1985 között Erdélyben készült fotóit. A Ceaușescu-korszak hétköznapjait dokumentáló sorozatból tavaly könyv, idén pedig kiállítás született a FUGA-ban. A fotográfussal arról beszélgettünk, miért maradt ennyi ideig rejtve ez a különleges anyag, és mit lát ma azokban az arcokban és történetekben, amelyeket fiatalon megörökített. A kiállítás a hét végéig megtekinthető.

Figyelemre méltó magyar részvétel, átható változások a kortárs piacon – ilyen volt az idei Art Basel

Miközben a nemzetközi műtárgypiac továbbra is ingatag, a világ legjelentősebb kortárs művészeti vására ismét bebizonyította, hogy folyamatos megújulással képes megőrizni vezető szerepét – és hogy a művészet köré szerveződő személyes élmény továbbra is pótolhatatlan.

Cseppfolyós szolidaritás: itt vannak a hidrofeminista művészeti projektek extrém aszály idejére

Thalész szerint az őselv a víz: minden víz, és minden vízből lesz – utal Arisztotelész Metafizikájában az első filozófusra, aki nem mitikus ősökkel, hanem egy anyag megjelenésével magyarázta a világ eredetét. Ma a kortárs képzőművészet és a kritikai elmélet is határozottan a folyékony ősanyag felé fordul: napjainkra a thalészi kozmológia radikális, poszthumanista sőt feminista irányt vett. A kortárs diskurzusban hidrofeminizmus néven ismertté vált vízbázisú elmélet a folyadékok közösségére, az áramlásra és a bolygó szintű materiális összetartozásra helyezi a hangsúlyt – ami egyre határozottabb aktualitást nyer a várhatóan extrém aszályhelyzetet hozó idei nyár elején.

Ki mossa ki a kapitalizmus szennyesét? – a kérdésre feminista művészek adnak válaszokat Bécsben, az Albertina kiállításán

A Care Matters című tárlat a házimunka, az anyaság és az idősgondozás kérdéseit vizsgálja a feminista művészet eszközeivel. Az öt évtizedet átívelő tárlat érzékelteti, hogy a reproduktív, például háztartásbeli munka – bár egyre több szó esik róla – ma is a társadalom egyik legkevésbé látható, mégis nélkülözhetetlen pillére.

Messze több, mint a K-pop fővárosa: Szöul újraírta a kortárs kultúra szabályait

Dél-Korea úgy épített globális kulturális márkát, hogy közben saját tradícióit sem számolta fel. A hanbok, a konfuciánus minimalizmus vagy a tradicionális kézművesség ma ugyanúgy része a koreai exportnak, mint a K-pop vagy az AI-alapú médiaművészet. Helyszíni riport.

Húsba csomagolt testpolitika: nők és állatok közös kiszolgáltatottságát elemzi Varga Emma fotókönyve

Levágott csirkefejek, mikroszkóp alatt pusztuló sejtek és arctalan női testek: Varga Emma Vox Victimæ című fotókönyve egyszerre gyomorszorító és esztétikailag lenyűgöző munka. Az alkotó az állati és a női test kisajátításának párhuzamait vizsgálja, és fő kérdése: kiknek van hangjuk egy olyan rendszerben, amely maga termeli újra az áldozatait?

„Ha elfárad az egyik nő, belép helyette egy másik” – Simon Zsuzsi kiállítása a női erőről és az egymásrautaltságról

Nők emelnek a magasba egy férfit Simon Zsuzsi új videómunkájában. A mozdulat egyszerre idézi fel az edzőtermek világát és a hétköznapi helyzeteket, amelyekben a nők érzelmi, mentális vagy fizikai terheket visznek egymás mellett. A Kisterem galériában látható Kitart. Felemel. Összetart. személyes történetekből, interjúkból és közös gyakorlatokból épül fel, miközben a testi erő és a női közösségek megtartó tapasztalatát vizsgálja.

„A képeknek saját belső kozmoszuk van” – a 90 éves Klimó Károly festészetről és szabadságról

Vágóhídi gépek festésétől Bernáth Aurél osztályán át az absztrakt expresszionizmusig vezetett Klimó Károly útja, aki kilencvenévesen is ugyanazzal a kíváncsisággal beszél a művészetről, mint pályakezdőként. A Herder-díjas festővel munkáról, szabadságról, Van Goghról, jazzről és a véletlen szerepéről beszélgettünk.

1 2 3 ... 10